Depresszió, felhúzott vállakkal fűszerezve

A testünk beszél és megmutatja a lelkünk állapotát. Ahogy találkozunk egy akár ismeretlen emberrel, látni lehet azonnal, ahogyan jár, ahogyan sétál, ahogyan tartja magát, hogy nyitott, vidám, optimista, ami manapság ritka számban megy országunkban.

Illetve az is azonnal látható, ha a tekintetünk a földre mered, és vállakat a fülek fele húzva, összegörnyedve, a terhek alatt félig összeroskadva tengetjük a napjainkat.

A mai gyakorláson a vállak tehermentesítése, a terhek elengedése, letevése volt az első fókusz. Ülő pózokban súlyokat kaptunk a vállunkra, ami nyomta lefele a vállakat, érzésben is felszabadító, fellélegző volt.

A terhekről meg csak annyit, hogy sok esetben átvesszük mások terheit, akár mások házi feladatát akarjuk megoldani, miközben még a sajátunk is nehéz. sajnos mi nők hajlamosak vagyunk mindenkit cipelni a hátunkon, amit valójában nem lenne kötelező, mi mégis önként és dalolva tutujgatjuk a családtagjainkat, próbálunk mindenkit tehermentesíteni, támogatni, aztán egy ilyen gyakorlásnál rádöbbenni, hogy úristen ennyire fölhúzom a vállaimat?

A tudatos, célirányos női jóga gyakorlás szépen, csendben oldotta le a hegyeket a vállainkról és itt nem számított, hogy Magyarország, Svájc, Norvégia, Finnország, Lengyelország, Németország a hazánk.

Nem esett szó, hogy kinek mi a munkája, sírt itt mindenki, mert csak olyan szépen, lassan kezdődött el a tisztulás és bár elsőre azt reméltük, na én ezt megúsztam, nem maradt olyan hölgy a csapatban, akinek nem csordult ki a könnye, jó esetben legalább egyszer.

A test tisztítása a lélek tisztulását is magával hozza. Minden egyes pózt 10-15 percig tartottunk ki, így bőven volt idő arra, hogy a hatások kibontakozzanak.

Érdekes átalakulás ez az egész hét, most már egy jó alvással koronázom még meg ezt a mai csodát.

Holnap is jelentkezem 🙂