JÓGA ÉS ÉLMÉNY NYARALÁSOK VILÁGSZERTE! Ázsiában, Amerikában, Görögországban, Olaszországban, Erdélyben, Részletek >

Zűrzavar, káosz, őrítő zajok, majd újra csend 2012.08.17.

Eljött a pillanat, a nap, amikor betelt a pohár.

Amikor úgy érzem, az intenzív gyakorlás hiperérzékennyé tett, és az érzékszerveim ki vannak hegyezve minden egyes zajra, a szememet zavarja minden olyan történés, amit eddig észre sem vettem.
Ez az a pont, amikor legszívesebben magamra zárnám az ajtót, és ki sem mennék 1 napig, amikor nem akarok látni, hallani, érezni, érzékelni, csak úgy lenni.

Az utcán olyan hangzavar van, hogy szinte garantált a halláskárosodás.
Bárcsak érteném, minek dudál minden motoros és autós egyszerre ezerrel. Persze jelzi mindenki, hogy itt vagyok és én vagyok az első, egyszerre ennyi ember nem lehet első.
Tömeg, hangzavar, kosz, nyomor, illatok vagy szagok?? Erős fűszeres kaja szag, hagyma és füstölő illattal keveredve. Olyan igazi káosz, közben egész Indiára jellemző, hogy ebben az őrületben mindenki boldog, vidám, mosolyog, elégedett, senki nem rohan.

A nagy bevásárlóközpont 11:30-kor nyit ki, nem egy korán kelő csapat, gondolom magamban.
Az utcán, ahogy végig megy az ember, a sertés család köszönti, akik a pocsolyában hemperegnek, a tehenek nem messze a gyalogos átkelőhelytől az egész úttestet elfoglalva pihennek sarokülésben. 🙂
A kecskék a szemétdombon keresik a betevőjüket, változatlan a forgalom az utcán. Embertömeg, és a hozzá tartozó jéééé, itt egy ufó nézések, ahogy engem látnak.
Honnan pottyantál közénk te, ilyen fehér bőrű, kék szemű idegen lény??
Van, aki mosolyog, van, aki elcsodálkozik, van, aki ráncolja a homlokát, és nem is érti………..
A kedvencem, amikor az úttest egyik oldaláról át akarok jutni a másikra: nem kevés időbe telik, ugyanis gyalogos átkelőhely ugyan minek, tábla, lámpa, szintén itt fölösleges lenne………

Az intézetben sokkal többen vannak, mint júliusban, szinte nem telik el olyan nap, amikor ne rúgná le a fejem valaki a saját gyakorlás közben. Itt az a kifejezés, hogy az enyém, nem ismert.
Megharcolok az eszközeimért, majd lemegyek a mosdóba, és 1 percen belül máris valaki gyakorol a helyemen, mondván, hogy itt minden mindenkié, és kezdődik az egész előről.
Ennyire azért nem tragikus a helyzet, csak én élem meg így most ebben a pillanatban.
Most jön az igazi hatása a jógának, amikor a tudattalan, tudat alatti dolgok feltörnek, és hát tudjon az ember úgy lavírozni, hogy valamelyest a helyére tegye, és a helyén kezelje a dolgokat.
Az álmokról nem is beszélve.

Összefolyik a múlt, jelen, jövő.
Kapcsolatok a múltból, jövőképek, bűntudat, megbocsájtás, elengedés,
Képek, arcok, jelenetek, öröm, bánat, szeretet, harag, mosolyok, könnyek, el nem hullatott könnyek, visszafojtott mondatok, érzések, érzelmek. Erre a hétre eme állapot jellemző, ahogy fölszakadnak a szelepek és kiengedem a gőzt, próbálok nem gőzölögni, több kevesebb sikerrel.

A ma esti pranayama óra pedig csodákat tett velem:
Geeta tanít, a létszám maximális, ha alacsonyabban lennének a ventilátorok, és stabilabbak lennének, akkor még ott is ülne néhány ember. Újra matrac matracot ér, lógunk egymás aurájában.
A hulla póz (savasana) gyakorlása teljesen kiüríti a csapongó elmém összes sztoriját, lassan leáll a belső kommunikáció, megérkezem a jelenbe, ahol semmi nincs, magam vagyok és egy Istennel.
Egységben mindennel, nincs harag, béke költözik a szív területére és el is foglalja azt.
Tér keletkezik belül, ami az egész világűrt jeleníti meg bennem.

Bennem az Univerzum és én Őbenne. Nincs fájdalom a testben, a lélek elnyugszik benne.
A test csak egy porszemnyi, ami azon túl van, elvezet az ismeretlenbe.
Ami azon túl van jóval magasztosabb, szabadabb és béke van benne. 🙂