Zuhan az ego, mint a vízesés. Gondolatok a halálról 2012.08.09.
A tegnapi női órán, amit ismét Geeta tartott (Iyengar mester lánya), rekordot döntöttünk létszámban.
200 lelkes nő, matrac matracot ér. Panaszra semmi ok, hiszen itt vagyunk, itt lehetünk, és semmi más nem számít.
Még mindig a kedves, mosolygós, viccelődős formáját hozza, néhány embert azért kihív, hogy felsorolja, megmutassa, milyen óriási hibákat követnek el gyakorlás közben és, hogy valójában az oklevél csak egy ego kultúra, mert nem az számít, hány okleveled van, hanyadik szinten vagy, a gyakorlásodon látszik minden, nem is kell bemutatkoznod, egy ászanád az egész lelked és szellemed tükre.
Hajajj, gondoltam magamban, akkor van még mit szépíteni és javítani, ami nyílván rengeteg gyakorlást igényel. -A motiváció és inspiráció óriási, és úgy érzem, annyit kaptam itt az eddig eltelt 5 hét alatt, hogy bőven ki fog tartani addig, amíg újra jöhetek majd. 🙂
A mai nap nagyon nyögve nyelősen indul.
Hajnalban kelés, jegyzetelek már 6-kor, döbbenet, hogy reggel 6 óra, és telt ház van a Raya óráján, helyiek és kezdők.
Saját gyakorlásom is olyan nyugiban, visszafogottan zajlik, az eső hangja megnyugtat, és persze legszívesebben aludnék egy nagyot. Majd eszembe jut Guruji mondata, hogy lusták vagytok.
Nem lehetsz lusta, nem engedheted meg magadnak, hogy lazsáljál, ha a tested lusta, akkor az elméd is, és nincs tudatosság, válts át negatívról pozitívra, a lehetőség a te kezedben, légy tudatos!
Szóval visszaidézve e mondatokat, végigcsinálom a tervezett programot, de nem azért, hogy kipipáljam, hanem mert egyszerűen valahogy jól esik. Van egy kis izomlázam, ami a gyakorlás végére mintha csillapodna.
Az esti óra viszont megtette kellő hatását.
18 órakor Raya haladó órát tart.
Álló és ülő előre hajlások. Az elején úgy érzem magam, mint egy kezdő, aki véletlenül betévedt a haladó csapatba: remeg kezem lábam, az előttem gyakorló német csajok is remegnek, mint a kocsonya, ők is Rita tanítványok, így azt gondolom, ha nem csak én remegek egyedül, akkor máris jobban érzem magam. 🙂
Raya úgy látja, hiába magyaráz, valahogy nem jut el hozzánk a mondanivaló, így bedob egy kis filozófiát.
Az előrehajlásban az egódnak meg kell hajolnia. Mint a vízesés, ellenállás nélkül. a vízesés sem fordul, és folyik visszafele, hanem egyszerűen csak zuhan,
Sokszor a félelmeink és ragaszkodásunk tart vissza, a hullámzó elme képtelen elcsendesedni, megadni magát, és csak úgy áramolni, elengedni, meghajolni.
És itt jön az alázat kérdése: Hiszen a jógához alázatra aztán szükség van, itt nincs ego fényezgetés, jó vagy, szép vagy, hú de jól csinálod. Megtörés, betörés, taposás az van, aki nem kellőképpen adja meg magát, olyat kap a hátára, hogy csak úgy nyekken… 🙂
Az alázat nem minden esetben mások iránti alázatot jelképezi, hanem saját magunk iránti alázat is a témához tartozik. Meg tudunk-e hajolni a bennünk lévő Isten előtt, ki tudunk állni az igazságért, és megvédeni saját magunkat, vagy megalázkodva hagyjuk, hogy hülyének nézzenek, és átverjenek?
Tudjuk-e magunkat igazán szeretni, és nem kizsigerelni minden pillanatban. Merjük-e vállalni a felelősséget a tetteinkért, vagy inkább a gyáva viselkedést választjuk? Inkább ne mondjuk el az igazat, csakhogy szépnek látszódjon minden? Ezáltal becsapjuk saját magunkat, és másokat is persze.
És majd ha eljön a vég, amikor elmegyünk, akkor a mi lelkünket fogja nyomni a tetteink súlya, a kérdés majd nem úgy hangzik el, hogy hány autód volt?? Hány lakásod és milliárdod van a bankban?? Hány nővel, avagy pasival feküdtél le, mennyire vagy szép?? Hanem, hogy tudtál-e szeretni? Másokat és magadat?? Ha magadat nem, akkor másokat sem vagy képes szeretni, és a világ egy borzadállyá válik a számodra….
És lehetsz szépségkirálynő, fitnesz modell, milliárdos, sovány, kövér, mindenkinek eljön majd a pillanat, amikor lepereg a film, és majd abban a pillanatban tudunk úgy visszatekinteni, hogy jó volt, megérte, szép volt, jól éreztem magam, tudtam szeretni, tudtam elfogadni, a szeretet nyelvén beszéltem, tudtam adni az embereknek, hasznára váltam a társadalomnak.
Vagy pedig csak azt látom majd, hogy hú, de elrontottam, akár élhettem is volna, szerethettem volna, lehettem volna alázatosabb magammal szemben. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jöttek a felszínre a mai óra után, és még most is hatása alatt vagyok, pedig csak jógáztunk.
Nálam a jóga itt kezdődik, amikor az ember azt hiszi, testgyakorlatokat végez, a tapasztalat meg, hogy a mentális és érzelemtest is beavatást nyer e folyamatokba, és a folyton hullámzó elménk, a fő állásban agyalónk is néha egy picikét visszavonul.
Az ego pedig nem feltétlenül cselekvésre akar már sarkallni, hanem visszavonulót tart egy kis időre, így megfigyelhetjük ebben az állapotban, hogy milyen a pörgésen kívül elnyugodni, csendet találni mélyen, legbelül… 🙂