Mindannyiunkat sokkolt a mai nap: Geeta Iyengar haza tért

2018. 12. 16.

A mostani indiai ittlét nem kevés meglepetést és nem tervezett eseményt tartogatott a mai napig, ma reggel még lehetett fokozni azért, hogy nehogy belesüppedjünk az öröm pillanatokba és végérvényesen csak a szárnyaló érzések kerítsenek hatalmukba.

Nekem is mint sokan másoknak az volt a terv, hogy Bellurba megyünk, ahol Iyengar mester született és ott is lesz egy 3 napos ünneplés, gyakorlás december 17, 18, 19-én.

A regisztrációmat csak halogattam, minden részletről infóm volt, valahogy mégis azt éreztem, hogy most nem akarok utazgatni sehova, annyira eseménydús volt az elmúlt 2 hét, 2 napot ágyban töltöttem, nem akartam plusz dolgokkal terhelni magam.

B tervként szerepelt ma reggel 9:30 tól gyakorlás kedvenc tanáromnál Gulnaaznál, 9 kor találkozó és együtt megyünk tovább a stúdiójába.

Nem aludtam annyira jól ma valahogy, föl is keltem 5.00-kor, üldögéltem, gondoltam majd 7:00kor reggeli, 8:30-kor indulok.

7:00 üzenet Gulnaaztól: Geetaji passed away today morning, come to the institute. Geetaji elment, gyere az intézetbe.

Hihetetlen volt számomra, hogy 2 napja még teljes boldogságban ujjongott velünk a gyerek jóga bemutatón és az egész ünnepség alatt, ma meg már nincs többé, elment.

Nos nem reggelizek, csorognak a könnyek, mag vagyok hatódva elég rendesen. Ok, hogy most itt vagyok és oda megyek, de mi fog történni, hogy bírom ki? Milyen ruhát vegyek föl? Mik a szokások?

Mit vigyek? Jajj Istenem, hangzik el többször is a sóhajaimban.

Körbe kérdezek, fehér ruha mondják, nincs semmilyen fehér ruhám. Akkor menjek abba amim van, jó akkor kék.

Felöltözök, elindulok és lassan haladva lépkedek, nehezen visznek a lábaim, legszívesebben elmennék máshova, nem akarom látni, tudni róla, nem lehet igaz, csak a jóra szeretnék emlékezni. Igen, csakhogy nincs csak jó és csak rossz.

Igenis most itt az idő, hogy szembe nézzek a halállal, nagyon közelről, hogy a vas fogait belém áshassa.

Bemegyek az udvarra, tanárom fogad és mondja, hogy ott azon az ajtón menjek be, köszönjek el tőle, üljek le és majd a másik ajtón ki, amikor végeztem. hogy micsoda? hogy mármint hogy bemenni? Rám néz és azt mondja. mindannyian szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, indulj el 🙂

Bemegyek 2 amerikai senior tanár a feje mellett üldögél, Geeta teste a földön virágokkal betakarva, az arca ugyanúgy csillog, mint a napokban, békésen pihen. Fejet hajtok, köszönetet mondok és a jobb oldalára leülök a földre mellé.

Csend van, mintha megállt volna minden, csak ülünk, ő fekszik, pihen. Nagyon elfáradt a teste mondta is utolsó nap, hogy fáradt az elme, a test, a beszéd is, az energia elvesz.

Nem tudom pontosan mennyi időt töltöttem mellett, egy idő után intenek, hogy menjünk ki, mert most már sokan jöttek és sorban át fognak vonulni, nagyon rövid ideje lesz mindenkinek.

Kijövök és a székeken ülünk tovább az udvaron Gulnaazzal és testvérével. Csendben, várunk hiszen Prashant és a család nagy része Bellurba repült és onnan vissza kell repülniük.

13 30 körül megérkeznek, az látszik, hogy Prashant is sokkolódva van, neki meg részvétünket fejezzük ki egyenként mindenki. Kihozzák az udvarra a testét Geetának, betekerik fehér lepedőbe, az arca még mindig kint van, először az unokák, majd a család nő tagjai köszönnek el tőle. Ima, szertartás és máris felkapták a vállukra és vitték is kifele.

Sírunk mindannyian és alig hisszük el, ami most történik. A srácok is sírnak , nem akarok neveket emlegetni, akik Geeta és Iyengar mesterrel nőttek fel és gyakoroltak nap , mint nap.

A család női tagjai otthon maradnak, mi pedig elriksázunk a krematóriumba, ahol Geeta testét egy szertartás keretén belül elégetik.

A család férfi tagjai vannak mellette, gheevel locsolják a testet, aztán a tűznek fa, pillanatokon belül lángban ég a teste.

A lelke meg biztosan jó helyre kerül, ilyen élet után, amit önzetlenül szolgálattal töltött.

Hálás vagyok minden tanításért, minden pillanatért, minden élményért, minden kiabálásért.

Egy ragyogó csillag távozott ma közülünk és  a szüleivel együtt ragyog ránk a mai naptól.

Nyugodj békében drága Geetaji. Minden szavad, minden tanításod tovább adjuk és pontosan úgy gyakoroljuk, ahogy kérted az utolsó 10 napban.

Pihenj és várunk vissza 🙂

 

 

4.9 250