Megérkezett a várva várt eső Indiában, vele együtt élet víz nélkül a lakásban :) 2012.07.18.
Nagyon evidensnek és természetesnek vesszük, hogy a lakásainkban folyik a víz a csapból, hogy meleg és hideg víz között válogathatunk, kimos a mosógép, kényelmes nyugati körülmények helyett keleti vízhiányos állapot volt ma.
Fölkelek reggel korán, és már a zöld tea készítésnél elakadt a dolog. Nincs víz. Azt hittem, csak a konyhában, gyorsan kiderült, hogy sehol az egész lakásban. 🙂 Hűha, a tea nélkül kibírom, de jó lenne zuhanyozni, terveztem kimosni a ruhákat (kézzel, vödörben), jó lenne egy fogmosás… És csak most döbbnetem rá, hogy mennyire értékes az életünkben a víz. Csak akkor tudunk igazán értékelni valamit, ha a hiányát megérezzük.
Hajnali 4 óra van, nem verhetem föl az egész házat, hogy nincs víz, így elfogadom a jelenleg kialakult helyzetet, és alkalmazkodom, vagyis előkerülnek a fertőtlenítő törlő kendők zuhanyozás helyett. Fogmosoás ásványvízzel, a ruhákat majd csak kimosom, ha lesz majd víz.
Elgondolkodom… víz elem, az érzelmek szimbóluma. A holddal is összefüggésben van. Igen, fogyó hold van, de ennyire??? Mivel mindig elgondolkodtatnak a dolgok, amikor velem történnek, kérdések záporoznak: Az életem melyik területén fojtottam el az érzelmeket, hol nem tudom kiengedni magamból és miért van az, hogy visszafolytok dolgokat??
Nehéz ügy az érzelmekről beszélni… Hol zártam el a csapokat belülről??? Egy dugulásnál is sok szemét kerülhet a csövekbe, ami a dugulást okozhatja. Azt gondolom, mindannyiunk életében voltak csalódások, érzelmileg nehezen elfogadható történések, és bizony előfordulhat, hogy ha sok szemét ment át a csöveken belül, dugulás következett be, amikor már nem mertük kiengedni, kiáramolni a belülről kifele kívánkozó dolgokat, mert jobbnak láttuk bent tartani. Keresem a választ, hallgatom a belső hangom üzeneteit, nem jutok válaszhoz.
7-re jegyzetelni rohanok egy haladó órára, ébresztés képpen kézen állással kezdenek, és hátra hajló pózok tömkelege. Ahhoz képest, hogy helyiek, és idősebbek is, nagyon jól bírják, vasfegyelemmel és lelkesen gyűrik végig a gyakorlatokat.
Óra után kisétálok teát inni az utcán, a jó kis zajos, koszos, ugyanakkor színes és vidám hangulatú sarkon. 🙂 Betérek egy hindu templomocskába, ahol Ganésa fogad. Ő az akadályok elhárítója, kérem őt, hogy segítsen, és valóban jól jönne egy kis akadálymentesítés. 🙂
9:30-tól kezdődik a női óránk, szőnyeg szőnyeget ér, tehát semmi távolság, és hát itt már bőven benne vagyunk egymás aurájában. 🙂
Mindezek a tények eltörpülnek, lelekesen várakozunk, mert mesterünk, Guruji ismét tanít. 🙂
Kutya pózban kezdünk. Megkapjuk az alap instrukciókat, amivel egész gyakorlás alatt, minden pózban dolgozni fogunk.
Ezt követi a kézenállás. 🙂 Angolul full arm balance. Your full arm balance is an empty arm balance -nevet rajtunk Guruji. Vagyis azt szeretné mondani, hogy a kézen állásban lehetőleg jó lenne, ha valóban a kezünkön állnánk, és a tenyerünk full lennt lenne a talajon, mert egyébként csak csinálunk valamit, amiben nem vagyunk benne, és ha csinálod, és nem vagy ott, akkor meg minek vagy egyáltalán itt?? Vidd az intelligenciádat, és a tudatosságodat a tenyeredbe, teljesen, full. 🙂
Hátrahajlások követik a kézen állást, urdhva mukha svanasana, ustrasana, urdhva dhanurasana. (fölfele néző kutya, teve, híd).
És minden pózba ugyanazokat a pontokat visszük bele és dolgozunk vele, sok-sok ismétlés. Néhány ülő-csavaró levezetésképpen (marichjasana, ardha matyiendrasana). Pihenés képpen pedig paschimottanasana a végén. 🙂
Nehéz volt, de óra után lebegtem… 🙂
A felszabadulás, repülés érzése lett úrrá rajtam.
Most már az eső is megérkezett olyan igazi monszun feeling, ömlik az eső mintha vödörből zúdulna ki és mire hazaérek, már víz is van, nemcsak a csapban, hanem úszik az egész szoba, mert beesett az eső picikét.
Nem baj, szerencsére semmi nem ázott el, éppen a szoba azon részén nem voltak könyvek, ruhák, így sebaj, majd fölmosom.
Ebéd után újra gyakorlás van 18 órától pedig terápiás óra.
Most már belejöttem, nem zavar már a sok beteg ember, ma egy csípő problémás hölgyemény programját követhettem, hát vele sem voltak kíméletesek, erőfeszítés nélkül nincs eredmény, ezen elvek alapján csak úgy nyekkennek a betegek a pózokban, alázattal és tisztelettel viselve a fájdalmat. 🙂