Elengedni az előítéleteket és az elvárásokat 2011.06.08.
Szokásomhoz híven 5-kor kelek, meditáció, zöld tea, pár szem keksz, és indulás a 7 órakor kezdődő órát jegyzetelni.
Ma 9:30-tól van óránk, de a reggeli órára bemehetünk nézőként.
A motiváció is megvan a korán keléshez, ugyanis egy fiatal srác tanít, aki nemcsak vér profi, hanem kifejezetten jóképű is: magas, hosszú barna haja van, csillogó barna szeme, nem részletezem… Profin tanít, és úgy tűnik, ő lesz Guruji utódja. Minden nap tanítja őt mesterünk, elképesztően gyakorol.
A ma reggeli óra indiaiaknak van, jóga szőnyeg és eszközök nélkül. Álló pózokat gyakorolnak, és néhány ülő csavarót. Mi meg szorgalmasan jegyzetelünk, mint egy gép. Isszuk a szavait, tényleg profi a srác.
Fél 9-kor vége van, rápihenünk az óránkra, mert fél 10-től női jóga van. Még nem tudjuk, ki fog tanítani. Erre az órára nem jöhetnek be pasik, maximum jegyzetelni. Szerencsére Lackó vállalja e nemes feladatot, mindannyiunk örömére.
Rengetegen vagyunk, legalább 80 nő, ülünk a szőnyegeken.
Megérkezik Guruji gyönyörű fehér ruhájában, ami földig ér, leveszi a ruhát, és nekilát gyakorolni.
Jön egy 60 év körüli nő, aki legalább 120 kilós, és Gurujival beszélget – gondoltuk, terápiára jött.
Mondja Móni, hogy szegény nőci, ilyen testtel, elég nehéz lehet így gyakorolni. Nem lehet látni a térd kalácsát a lecsüngő hústornyoktól.
Majd mi történik??? Fölmegy a színpadra, és kiderül, hogy ő a tanár. – Na, most aztán félre tenni minden ellenállást és előítéletet, mert ha nem fogadom el a tanáromat, akkor a tanítást sem tudom befogadni.
Ismét elhangzik az Om, az ima, és azt érzem, hogy a nő kőkemény és határozott, picit sem zavarja, hogy milyen a teste.
Álló pózok, trikonászana, ordít, üvölt, korrigál. Rohangál Gurujihoz, aki éppen az aktuális gyakorlata közben mondja a tanárnak az utasításokat. Fantasztikusan tanít, látszik, hogy nagyon régóta gyakorol és tanít.
De látom a gyakorló társak fején is, hogy nekik is kihívás az ellenállást legyőzni, főleg a tökéletes kinézetű és alakú amerikai, németországi csajszikon látszik.
De lassan leomlanak a falak, amiket az ellenállásunkból építettünk föl, tanárunk pedig mosolyog, lelkes, és tiszta szívből adja át a tudását.
Majd virabhadra 2, parshva konasana, és végre egy pihentető uttanasana. – Itt most elszakadt Guruji cérnája. Megkérdezteti egy másik tanárral, hogy tegye föl a kezét, aki tanár.
Hááát, alig merem fölemelni a kezem, mert sejtem a következményeket. 80% tanár, jön a válasz.
Ugyan milyen tanárok vagytok ti, hogy még egy uttanasanát sem tudtok normálisan végre hajtani?!
Kiabál, és nagyon mérges, ennek ellenére nem változik semmi bennem az iránta való imádat és tisztelet szempontjából.
Tanít, magyaráz, mi meg lapos kúszásban közlekedünk és gyakorlunk.
Vége az órának, savászana persze nincs, általában a legtöbb órán nincs.
Ebéd, haza megyünk egy kis pihenőre.
Fekszem az ágyon, és azt érzem, minden izmom táncot jár. Néha remeg, néha hullámzik, és mintha a csontjaimat is szétverték volna. Úgy érzem, nem vagyok képes fölállni sem. Móni valami homeopátiás golyót ad, Lackó szerint kimerültem.
Saját gyakorlás kezdődik 4-től 6ig.
Itthon maradok, szeretnék egyedül lenni, egyedül gyakorolni. Most azt szeretném, ha csak a saját energiáimban lehetnék.
Gyakorlok… nem túl intenzíven, csak ami jól esik, most úgy érzem, sok volt egy picit.
Gyakorlás után egy kis ájurvédás koktél, ami a tűz energiát picit csökkenti: forralt tej, mazsola, gyömbér.
És lassan nyugovóra térek.