Egy vízválasztó nap: kő-kövön nem maradt 2012.05.24.

Hajnali ébredés, a szokásos reggeli rítusok, reggeli. A tenger ma csendesebb, mint az elmúlt napokban, hőség van.

Tegnap este abban maradtunk, hogy ma átbeszéljük a nézeteltéréseket, és megoldást találunk rá.
A férjem nem tud úszni, nem járt még a tengerben, nem búvárkodott, ráadásul retteg a víztől, annyira, hogy még engem sem akar a vízbe engedni.
Elmondom neki, hogy 10 éve hasonló cipőben jártam, halálfélelmem volt a tenger közelében, és mennyi munkám van benne, hogy most félelmek nélkül merülök a vízbe, akár a víz alá, és milyen sok blokkot oldottam ki magamból az elmúlt években, hogy újra a vízben is létezni tudjak. Sőt, ma már a víz elem olyan fontos nekem, mint a föld, levegő és a tűz.

Érzékeltetem, hogy mekkora öröm számomra a búvárkodás, a sznorkelezés, hogymennyire csodálatos a Vörös tenger élővilága, a színes halak, a korallok… persze, aki nem élte át, annak magyarázhatod, nem ugyanaz az élmény.
Majd ő van a soron, hogy ne vegyek föl fürdőruhát, mert az ő felesége vagyok, amit ő mond, azt kell csinálnom, és punktum. Itt minden nő a férjére hallgat, azt csinálja, amit mond a férje, és hát, ha a férje úgy gondolja, hogy nem, akkor nem. Nagyon fontos neki, hogy úgymond szót fogadjak, különben nem vagyok jó feleség. Hajtsam meg a fejem, és ne is álmodozzak arról, hogy én mit szeretnék, vegyem tudomásul, hogy innentől fogva csak az van, amit ő akar.

Felteszek néhány furfangos kérdést: Fontos neked esetleg az is, hogy én boldog legyek?? Persze, mondja.
Aha, újra én jövök: Nézd, az én olvasatomban a szeretet, szerelem annyit jelent, hogy hagyom szabadon a másik embert, hogy cselekedjen a szíve szerint. Örömet szerzek neki, nem pedig megfosztom minden öröm forrásától. Örülök, ha ő is örül, elfogadom, mert magamnál is jobban szeretem.
A házasság pedig kompromisszumot igényel, közös nevezőt, megtalálni azt a pontot, hogy mindenkinek jó legyen. Szerinted itt a nők, akik el vannak nyomva, boldogok??? Szabadok???? Öröm az életük ???
Gondolkodik… elmereng… Ááááááááááááá, nem vagyunk jók egymásnak, én nem fogadok szót neki, így ő nem érzi magát férfinak.

Őszintén elmondom, hogy mindennél jobban szeretem, így élni a továbbiakban viszont nem tudok, beszabályozva, korlátozva, tiltások alá helyezve –ez nekem nem megy. Ez nem én vagyok, ha meg elfojtom és eltiprom magam, abból meg betegség lesz, és nem úgy szeretnék meghalni, hogy belebetegedtem egy házasságba, mint ahogyan azt nagyon sokan megteszik.

A válás itt nagyon könnyű, a férj háromszor kimondja, hogy elválok és ennyi is volt.
Mondom neki, ha nem tudunk itt és most kompromisszumot kötni, akkor hajrá, mondja ki háromszor, és le van tudva. Jobb az elején tiszta vizet önteni a pohárba.
Csomagol, és készül vissza menni Kairóba. Ezek szerint ennyi volt, nem bírtuk nagyon sokáig.
Amikor a skorpió és a vízöntő-bak összecsap… 🙂

Teljes nyugalommal ülök a teraszon, és azt gondolom, hogy ha elválik tőlem ebből az okból kifolyólag, akkor nem is igazán voltak őszinték az érzelmei. Ha egy komoly váló ok az imént felsorolt történet, akkor ennek bizony így kell lennie, eddig volt egymással dolgunk.

Elmegy, még a csomagjai nélkül, majd pár óra múlva visszatér mosolyogva.
Nem szeretne elválni, velem akarja leélni az életét, úgyhogy irány a tenger sznorkelezni vagy úszni, amit csak akarok, ő majd fényképez, videóz.
Bocsánatot kér, én is, átöleljük egymást, és mintha kősziklák peregnének le a hátunkról, a genetikai magunkkal hozott dolgok összecsapása miatt.
Ahogy az asztrológia tanárom mondta, amikor összeházasodsz valakivel, akkor valójában nem ketten, hanem 6-an vagytok, a két fél mögött ott állnak a szülők is -vizuális típus vagyok, látom magam előtt, ahogy a szüleim vitatkoznak az ő szüleivel————-áááááááááááááááááááááááááááááááá, hogyan lehet ebből kompromisszum?? Hát így. 🙂

Még utolsó megjegyzésképpen: egyrészes, teljesen zárt fürdő ruha van rajtam, arra még egy térdig érő kis szoknyát is fölveszek, így nem is annyira gáz, mintha spagetti pántos 2 részesben billegetném magam. 🙂
Ez is egyfajta kompromisszum. 🙂