Az utazás öröme, ájulással fűszerezve

2018. 12. 05.

Tulajdonképpen szeptember eleje óta a szokásos rengeteg munka és feladat mellé, hozzá adódott még kétszer annyi és egyáltalán nem láttam az esélyét annak, hogy utolérem magam és napi rendre kerülök a feladat tornyokkal.

Egyre és egyre temettek, történtek változások, furcsaságok, megőrülések, csalódások, meglepetések, robbanások, őrültségek és már bizony nem volt az a mennyiségű meditáció, fejen állás, légző gyakorlat, ami a felhalmozódott dolgokat kiegyenlítette volna.

A duracell feltöltő utazások is elmaradtak, direkt mert megígértem magamnak, hogy idén nincs állandó rohangálás, a helyben vagyis az országban maradást választom.

Eljött a nagy nap egy év után újra második otthonomba Indiába utazom, egyelőre hihetetlen és ahogy közelít, már csak átlag 1,5 óra alvások az utazás hetén, bírom még és bírom és csinálom és kibírom és menni fog és nem adom föl.

Nagy öröm számomra, hogy a sors úgy hozta a kedves doktornővel utazom, mindketten ájulásig dolgoztuk magunkat és hihetetlen, a repülő felszáll Budapesten.

Nem késtük le, ezúttal semmi atrocitás nem volt. Összességében kellemes utazás jégveremre hűtött repülővel, igazán sok mindenre nem emlékszem, mert csak aludtam és aludtam.

a Dubai reptéren még dolgoztunk picit, aztán irány Mumbai, India vár és mindig tartogat meglepetéseket számunkra.

A doktornő férje vár minket és újabb 4 órás kaland megérkezni Pune városába, itt is csak annyit mondhatok, aludtam.

Érkezés után lepakolás és irány az Intézetbe regisztrálni, ahol a tavalyi teknikai dolog ismétlődik, nem működik a bankkártyám.

Sebaj mondja a srác, majd holnap 🙂

Megkapom a csomagom az eszközökkel, mivel délután 5 óra van, gondoltam nem fekszem le, csak itteni idő szerint este.

Igaz talpon és ülve voltam 28 órája, még egy kis munka belefér, van ami még lemaradt……..

Éjfélkor beájulok, ébresztő óra 5-re, csak a szokásos 4, 5 óra alvás, gondoltam én.

Csörög a vekker és hát nincs, aki fölkel. Szédülök, hasogat a fejem, hányinger, hasmenés, gyengeség, remegés, összes létező rossz érzés velem van. Annyira vártam ezt a pillanatot, a mai első találkozást az Iyengar családdal a jóga barátokkal, helyette vízszintben töltöm az egész napomat és forog velem a világ.

Az üzenet átjött, a szervezetem kiszúrt velem, mint ahogyan én is tettem egész évben vele, kizsigereltem a végtelenségig. Így hát a mai napot forogva, nyögve, jajongva, szenvedve, elmélkedve töltöm, az alvás és szédülés felváltva érkezik és vannak pillanatok, amikor hirtelen nem értem az egész helyzetem.

Csak egyet tudok, 100%- kimerültem.

Írhatnék szép dolgokat, hogy mennyire boldog vagyok és repkedek az örömtől, a valóság most más és az őszinteség az, ami ki kívánkozik belőlem.

4.9 250