Spontaneitás. Hogyan keveredtem váratlanul egy óriási buli kellős közepébe pihenés és alvás helyett. 2015.02.19.

2015. 02. 19.

Ismét kezemben az útlevél, beszállókártya, bőrönd, a lelkemben meg a boldogság.
Utazok, tanulok, jógázok, mert ez az életem.

A cél Németország. Repülővel Kölnig, egy éjszaka alvás Kölnben (gondoltam én), majd irány Bad Neuenahr fürdővároska, ahol szeretett tanárom, Rita Keller Iyengar Yoga iskolája, stúdiója vár egy újabb vizsga felkészítő 5 napos gyakorlással, tanulással…

Leszáll a gépem, péntek este 10, és rohanok, hogy a vonatot elérjem, irány be a belvárosba.
Már ott furcsa volt, hogy jelmezbe öltözött emberek tömkelege hömpölyög, és a vonaton olyan igazi hering feelingem van. Akkor lepődtem meg igazán, amikor mindenki ott szállt le, ahol én, és még nagyobb tömeg csatlakozott hozzánk. -Innentől fogva nem arra mentem, ahova terveztem, hanem amerre sodort a jó nép.
Úgy érzetem magam, mintha egy időutazás részese lennék, múltszázadbeli karneváli jelmezek, dübörög a zene az utcán, élő trombita, dob, harsog, lüktet, énekelnek, nevetnek, üvöltenek.
Ohh, bárcsak érteném, és Úristen hova keveredtem???

Így jár az, aki utazás előtt nem olvassa el az aktuális város programját.
10 perces séta helyett 3 óra volt az út a vonat megállótól a szállásig.
Igen ám, de hiába mentem be a szobámba, attól még ugyanúgy dübörgött a tömeg, így a teraszról passzív résztvevője voltam az eseményeknek.
Amit érzetem az egészből, a zenéből, e nemzet dalaiból: az erő, a bátorság, az energia, lüktetés.
Úgy éreztem, a köldökömben dobog, és hogy néha mennyire hiányzik belőlem ez a fajta tűz, lobogó, lüktető, égető….
Így hát nulla alvással, hajnalban útra kelek, mert 9-re iskolában kell lennem, a vonat pedig egy óra alatt elrepít a megcélzott helyre.

Megérkezem, gyakorlás ezerrel, kb 15 fő a teremben, Finnország, Litvánia, Belgium, Németország különböző részeiről is érkeztek tanulók.
Mindenki lelkes és figyel, én meg komolyan azt sem tudom, hol vagyok, és mi a szitu??
Ma Bob Blaser tanít, és rögtön elsőre beleránt a mély vízbe.
HAJNI YOU TEACH (Hajni most te tanítasz).
Ellentmondás nincs, összekapom magam, nincs fáradság, nincs semmi, hiszen senki nem kíváncsi arra, hogy mennyit aludtam, mennyire vagyok fáradt, csak a jelen pillanat számít.
A jóga csakis a jelenben történik meg.
Délelőtt végig tanítás gyakorlat volt, még jó, hogy 15-en, és nem ketten voltunk, így csak 4-szer kerültem sorra…

Ebédszünetben loholok, hogy megtaláljam a szállást, térkép a kezemben.
Egy idősebb hölgy megállít, hogy miben tudna segíteni, mutattam a térképet, hogy ezt az utcát keresem.
Mondta, hogy várjak egy pillanatot és egy gyors telefont ejtett.
2 percen belül megérkezett a férje az autóval, és kapaszkodjatok, a szállásra vittek. Fölhívták a tulajdonost, hogy most azonnal teremjen itt, mert én már az ajtóban állok, és micsoda dolog ez, hogy még nincs ott, hogy a kulcsot átadja… –ejnye-bejnye.

Az úriember 83 éves, a néni sem lehetett sokkal fiatalabb. Nekem, komolyan mondom, annyira, de annyira jól esett ez a vendégszeretet! Vadidegen emberekről beszélek ám, úgy gondolom, ritka manapság ez a hozzáállás. Közben beszélgettünk, mondtam, hogy jógát tanulok itt, a mellettünk lévő utcában.
Megköszöntem a segítséget, és végre már a szálláson vagyok, inkább nem is ebédelek, egy óra alvás most jobban esne.

Délután újra gyakorlás, este nem kell ringatni, sőt, arra sem volt erőm, hogy kipakoljam teljesen a bőröndöm.
Másnap reggel újra gyakorlunk, jön a recepciós hölgy, hogy engem keresnek. Engem??? Ugyan ki kereshet??
Na és ki? Eljött az idős házaspár, hogy megnézzék, minden rendben van-e??
A szállás rendben van, mert ha nem, menjek csak hozzájuk, van náluk hely bőven.
Döbbenet volt számomra ez az egész, megígértem, hogy majd legközelebb szívesen szállok meg náluk, megölelgettük egymást, és elmentek.

Ennyit a kalandos, ugyanakkor szeretetteljes megérkezésemről. 🙂

4.9 250