Öröm, szabadság, pörgés, tanítás. Csodás élmény volt Görögország 2014.03.23.

2014. 03. 23.

Évek óta mágnesként vonzott a zöldes-kékes színű tiszta tenger látványa, és Görögország hangulatos világa, valahogy mégis mindig más irányokba vezetett az utam.
Örömmel vettem a hírt, amikor lehetőséget kaptam tanítani egy konferencián, eme felettébb érdekes országban.
Köszönet a szervezőknek, köszönet mindenkinek, akik által eljuthattam.

Az első napokat Halkidiki Kalithea falucskában töltöttem. Teljesen elvarázsolt és lenyűgözött a látvány.
Türkizes, zöldes, kékes színekben tárult elém a tenger, tisztasága, szépsége, végtelensége a sejtjeimig hatolt. -Majd, amikor a napsugár beborította csillogásával, arany, ezüst és fehér színekbe öltözve láttam.
A kavicsokon turbékoló sirály páros a szerelem dalát énekelte. Majd repültek és szálltak, körbe-körbe, a szabadság üzenetét rajzolva a levegőbe.

Csend volt, szépség, varázslat, csillogás, belemerülés a jelen pillanat fényébe.
Múlt és jövő nem létezik, természet ringass, ölelj, repíts, emelj az Égbe.
Köszönöm a szárnyakat, fönt minden könnyű, meleg, a felhőket érinteni oly mókás lenne.
Elérni a nap sugarait, anélkül, hogy megperzselne.

A tenger is csendes, helyenként delfinek haladásának zaja, finoman belehullámzik a vízbe.
Nem látom, csak érzem őket. Ők a feltétel nélküli szeretet, hírnökei és vajon ma mit is üzennek??
A felhőtlen, gondtalan szárnyalás, az öröm megtalálása és átélése.
Képesek vagyunk rá mindannyian, ha a sötétség energiája nem húz a mélybe
Ha nincs öröm, mi lehet az élet értelme??
Mindenkinek más az öröm jelentése…
Tudsz örülni a létezésnek, hogy ÉLSZ, és része vagy az egésznek?? Vagy mindig vársz valakit, valamit, tárgyakat, dolgokat, hogy örömöt okozzon??
Mivel kívülről érkezik, nagyon rövidtávon úszkálhatsz az örömben.
Azt mesélik a helyiek, nagyon közel a parthoz játszanak a delfinek.

Játszani???
Talán már el is felejtettünk.
Belefeledkezni valamibe, nevetve, énekelve, futva, mászva, ódákat zengve, szökdelve, sikongatva, gurulva, szabadon lélegezve.
És ha már játszani is elfelejtettünk, újra feltevődik a kérdés, mi is az élet értelme?!
Pillanatoknak tűnve elsuhannak az itt töltött álomszerű élmények napjai, száguld a busz, irány Tesszaloniki.

A zajos, tömeges, belvárosi részen nehéz a csend megőrzése.
Óriási a különbség a két hely energiája és kisugárzása között.
Alkalmazkodni a megváltozott környezethez, mélyen belül mégis csendben maradni, most kihívásnak érzem, mégis féltve őrzöm szívemben azt az állapotot, amit a kis falucskában magamba lélegeztem.
Eljön a pillanat, nemzetközi konferencia, tanítani készülök.
Pörgés, hangos zene, tömeg, dübörgés, fiatalok, szépek, idegenek, sokan vannak, mozognak, táncoltak…
A szervezők nagy szeretettel, kedvesen fogadnak. Segítenek, támogatnak, közvetlenek, bíztatnak. A csoportjuk össze tartó erejét érzékelem, ahogyan egy közös ügybe fektet energiát mindenki szövetségbe lépve.

Picit izgulok, segítséget kérek. Ha sokan vannak, és nem értenek, hogyan korrigálok ennyi részvevőt????
2 jóga tanár a színpadra jön a gyakorlatok bemutatásához, 2-en korrigálnak, egy tanár fordít angolról görögre.

Köszönet, csak kiejtettem a számon, megoldódott minden.
Kérjetek és megadatik, lőn, így sokkal könnyebb mindenkinek.
A mai téma: hátrahajlások, a szabadság fényében. -Szöcske, kobra, teve és híd.
Testünket pózokba parancsoljuk, mindenki figyel, jelen van, gyakorol és pörgés nélkül csak Önmagára koncentrál.

Nincs zene, úgy látom, a helyieknek túl katonás a gyakorlás, vissza veszek az instrukciókból, nem diktálok tempót, saját ritmusukra bízva hagyom őket szabadabban gyakorolni.
Más élmény, más tapasztalás, más reakció, mint amikor feszülve, figyelve hajtanak végre pózokat.
Óriási sebességgel pörög az idő, többet terveztem, az időt leállítani nem lehet.
A tapasztalat mindenkinek más, bízom benne, hogy mindenkihez eljutott az üzenet: NYISD KI A SZÍVED!

Hála a találkozásokért, az örömért, a játékért.
Köszönöm, hogy ott lehettem.

4.9 250