Nyaralásunk első napja – a mese folytatódik 2012.05.23.

Fantasztikus a nagyváros zajától távol lenni, nyugalomban, csendben ébredni.

Hajnalban ébredek, kinézek az ablakon, látom a tenger csillogását, és örömömben ugrándozok, hogy 4 év után újra randizom a Vörös tengerrel.
Hatalmas teraszunk van, akár keringőzhetnénk is, sőt 15 ember jógázhatna kényelmesen. Nagyon felszabadult érzés, mert Kairóban hiányoltam az erkélyt, tisztára bezárva éreztem magam.
Hallgatom a madárkákat, és átélem, hogy mit jelent számomra a tenger. Annyira jó lenne tengerparton élni! Nem véletlen, hogy a tengerparti népek vidámabbak jóval. Itt van nekik a tenger, a napocska, a nap által érlelt mézédes gyümölcsök, zöldségek… nem sorolom.

Még napfelkelte előtt gyakorlok, egyébként esélytelen ebben a hőségben.
Frissen, fitten ébresztem a férjem, hogy irány reggelizni.
Az étterem egy emelettel följebb, szintén tengerre néz, a hagyományos egyiptomi reggeli sem maradhat el, még egy magyar szállodában sem: Falafel, sült padlizsán és paprika, nyers zöldségek, full (bab krém), vörös lencse krém, sült krumpli, pita, dinnye.
Utána meg a szokásos nekem zöld, férjemnek fekete tea, ezúttal csak 2 cukorral. 🙂
Üldögélünk, nézelődünk, minden olyan csendes. Dahab nem egy turista-, inkább búvár paradicsom.
Nem a luxus kategória, nem látok orosz turistákat részegen üvöltözni, nagyon sok magyar, szlovák búvár van.

Reggeli után Gézánk, a tulajdonos, lekísér a partra, bemutat a búvár központban dolgozó magyar lánynak, így már mindent tudunk, mit hol találunk meg, eltévedni nem lehet, egészen picike területen fekszik Dahab.
Sétára indulunk, fényképezünk, a csapat fiatal csajszi a parton kendőben, csadorban.
Lefényképezem, gondoltam, mire a válasz: egyszerre követ ragadnak és üvöltenek, ha nem törlöm a képet, megdobálnak.
Hjujjjjjjjjjj, a férjem is meglepődik, vissza üvölt, hogy köveket le, közben mondja, hogy ja, ezek a beduin csajok kicsit őrültek.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy információ hiányosak, az intelligencia és nyugati kultúra nem jutott még el hozzájuk.
Azt mondják, a papa megtiltotta, hogy turisták fényképezgessék őket. Közelebb és közelebb megyünk hozzájuk, átváltanak egy kedvesebb és érdeklődőbb stílusba, kérdezik honnan jöttem, hány éves vagyok, nagyon szép vagyok, ugye a felesége vagyok… -ezúttal megúszom a megkövezés csodáit. 🙂

A part tele van földön ülős meseszép kávézókkal és éttermekkel. Letelepedünk egy teára. De jó, hogy itt be lehet ülni, nemcsak pasiknak, akár éjszaka is! 🙂 Bravo!
Alig van ember az egész településen, mintha kiirtották volna az embereket -így minden helyre minket akarnak berángatni, csak egy welcome dinkre. 🙂 Jó pár helyre beülünk, élvezzük a tenger közelségét, enyhe szél fújdogál, ami ebben a hőségben mennyei.

Délután ebéd a teraszunkon, kedves férjem hoz ebédet kintről, valamiért ragaszkodik ahhoz, hogy itthon együnk együtt, és ne üljünk be étterembe. Ám legyen, nagyon jól elücsörgök az erkélyen akár napokig is.
Este újra útnak indulunk egy sétára, a parton elhelyezkedő kis kávézók egyszerűen nagyszerűek.
Semmi extra: rongyszőnyegek a földön, asztalok nádból, a csillárokra selyemkendők terítve minden színben, hangulatos lámpák, gyertyák, mint az ezeregy éjszaka meséibe, olyan arabosan törökös.
Földön ülünk, óriási párnák között, és kortyolgatjuk a hideg hibiszkusz teánkat. -Alkoholt egyikünk sem fogyaszt általában, a teát meg mindketten imádjuk.

Beszélgetünk, röhögcsélünk, persze a szokásos romantikus szerelemes zene sem marad el.
Egy nagyon kényes kérdést teszek föl a páromnak?? Mikor búvárkodunk, búvárkodom? Holnap??
Hogy mit csinálsz?! Szó sem lehet róla, féltelek, hogy meghalsz búvárkodás közben. Sznorkelezni azért nem mehetsz, mert ahhoz fürdő ruha kell, fürdő ruhát meg azért nem vehetsz föl, mert rajtam kívül ne nézegessen senki… -mindezt olyan komolyan és hangsúllyal, hogy megáll bennem az ütő (ahogy a magyarok mondják).
Hűhhha, de jó, hogy újra itt vagyok, és messziről nézegethetem a tengert… 🙂 nem lesz ez így jó…
Egyelőre nem mondok semmit, ellenben pontosan tudom, hogy meg fogom oldani, hogy beugorjak a tengerbe, bármilyen következménye is legyen.

Ha valaki a szabad akaratomba korlátoz, nemcsak nem értek egyet vele, hanem el is utasítom. 🙂
Itt most aztán jönnek az egymás határainak a feszegetése műsorok -ahogy a barátnőm írta nekem, kő kövön nem marad… 🙂