Egyiptom

Időutazás a kairói éjszakában – ébren vagyok, vagy álmodok?? 2012.05.21.

2012. 05. 21.

Május 19, az utolsó napunk Egyiptom fővárosában, ezért úgy döntünk, nem pazaroljuk az időt alvásra, inkább bámuljuk a nagyvárost, és bulizunk éjszaka.
Nem tűzünk ki célokat, hogy hova menjünk, csak elindulunk, aztán majd lesz valami jelszóval hagyjunk magunkat sodródni a spontaneitás elvére alapozva.
Ha taxival szeretnénk menni, csak mi ketten, az legalább 30-60 font. A helyi nyitott mikrobuszos megoldás pedig, amivel a helyiek utaznak 1 fontért, igen viccesen fest. Menet közben lehet be- és kiszállni, egymás hegyén-hátán, ölében ülnek az emberek. Mondtam a férjemnek, hogy most már aztán végre beszállhatnánk menet közben mi is egy körre, egy bulira. 🙂
Valóban ezt szeretnéd?? Biztos vagy benne?? Na ná, mi sem izgalmasabb, mint úgy igazán bele kóstolni a helyi életbe, szokásokba.

Beugrunk a kis buszba, üvölt a HABIBI zene olyan hangerővel, hogy a halláskárosodás szinte garantált.
A sofőr ritmusra ugrál az ülésen, táncolva csapkodja a mellette ülő csávó térdét, mindenki visít a röhögéstől, énekelnek és annyira örülnek, mintha aznap mindenki megnyerte volna a lottó ötöst.
Annyira csodálom ezt az életkedvet és öröm képességet! Olyan nyomorban, szegénységben és nincstelenségben élnek, hogy ha nem látom, akkor nem hiszem el –mégis, az életkedvüket nem veszítették el, viccelődnek, buliznak, teljesen jól érzik magukat.
Nem is akarok leszállni, annyira élvezem ezt a különleges utazást. Legalább 2 órát utaztunk ezzel a csuda járgánnyal, majd leszállás.

Mangót veszünk az utcán, és megesszük úgy, ahogy van, kés, tányér, és minden hozzá való nélkül. Annyira mézédes és más ízű itt a mangó, hogy Indián kívül sehol még hasonlót sem ettem. – Így még édesebbé varázsoljuk a mézes heteinket.

Aztán irány a boltba ruhát vásárolni, a férjem szerint ugyanis valami normális, egyiptomias ruhára van szükségem. Vesz nekem egy bokáig érő farmer ruhát, ami stílusban egyáltalán nem tér el az ízlésemtől, egy fekete farmert, bő hosszú ujjú fölsővel. Millió csaj van a boltban, lökdösnek, üvöltöznek, csak a szokásos.
Még jó pár ruhát felpróbálok, de nem annyira tetszik a többi, így marad a hosszú és bő farmer ruha, ami szerintem egyáltalán nem egyiptomias, ám legyen az Uram akarata (bár nekem is bejön).

Olyan jó hangulatú kávézók, teázók vannak, olyan földön ülős vízipipázós helyek, ahova szeretnék beülni, de nem lehet, mondja a férjem, mert itt csak pasiknak van hely. Amint látod, egy darab nő sem ül egyik helyen sem.
De kár, annyira sajnálom. -ez van, tiszteletben tartom a helyi szabályokat. Nem értek vele egyet, ellenben elfogadom.

Következő állomásunk a piramisokhoz vezet, éjszakai fényben pompáznak, zöld, lila és piros fénnyel vannak megvilágítva a piramisok és a szfinx. Ennyire gyönyörűen pompázó és világító állapotukban még soha nem láttam, és még hab a tortára, hogy ne csak a látvány legyen mennyei, komolyzene szól, mintha egy komoly zenei koncerten vennénk részt.

Lenyűgöz az egész, kiárad a hála a szívemből. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek, hálás a párom miatt, hogy megismertük egymást, és a nehézségek ellenére kitartottunk egymás mellett, egymásért.
Kérem az égiek segítségét, védelmét és támogatását a jövőre nézve is, bár tudom, nem lesz egyszerű a közös élet, mégis bizakodó vagyok, és nincsenek félelmeim.
Lassan véget ér a mai buli a piramisoknál, haza ballagunk -vagyis ezúttal riksával. 🙂
Indiai feeling, a különbség itt is a zene: HABIBI-HAYETI, egy kis diszkó fénnyel meg fűszerezve.
Megyünk pár kört még a mobil diszkós riksával, és hajnalodik lassan.

4.9 250