Időtlenségben élni 2011.06.09.

2011. 06. 09.

Már a tizedik napja, hogy itt vagyunk.

Jó érzés nem tudni, hogy milyen nap van ma… A reggeli gyakorlás után nem kell rohanni sehova, nyugodtan ebédelünk, nézelődünk, szemlélődünk, nem sietünk.
Minden olyan, mintha lassított felvételben történne. Egyetlen dolog, ami időhöz köt, az órarendünk -az órákra nagyon pontosan, sőt, inkább 10 perccel előtte kell érkezni.

Ma reggel fél 5 kor kelek, meditáció – csak úgy lenni, a jelen, a pillanat.
Hallgatom a madarakat, érzem a virágok illatát, a bogarak kórusát – a békák is beleénekelnek a reggeli koncertbe.
A légzésem vezet, egységben érzem magam, mint egy csepp a tengerben – a tenger is vagyok, a nap, a hold, a csillagok. Nagyon rég voltam ennyire közel a természethez.

A szállásunk itteni viszonylatban luxusnak számít, mégis vannak hiányosságok. Nincs szigetelés, ezáltal nemcsak bogarak, hanem 2 kis gekkó is vendégünk volt egy éjszakára.
Ma 3 kor pedig arra riadtam föl, hogy egy denevér nagy sebességgel köröz a fejünk fölött. Nem mertem mozdulni a szúnyoghálóm alatt, kértem, hogy távozzon, szeretnék még egy picit aludni.
Vagy a repkedés hangjába aludtam bele, vagy tényleg kirepült, de visszaaludtam.
A reggeli meditáció után a szokásos mangó és zöld tea reggelire, majd indulás, mert kezdődik a reggeli gyakorlás 7 órától, újra Mesterünk fiával.

Első gyakorlat most is kézen állás, de már nem kapok sokkot tőle, annak ellenére, hogy reggel 7 óra van.
Föllendülök. Élesen lélegezz ki, és a légzéseddel teremts gravitációt a testedben. Élesebben, és emelkedj -üvölt, és megállás nélkül, nagyon gyorsan beszél.
Egy más állapotba kerülök, így könnyen tudom tartani magam, maradtam volna még.
Következik a kutya póz, majd ülő csavaró pózok (parsva upavista konasana, maricsjasana 1, 2, bharadvajrasana), közben kis csoportokban dolgozunk a köteleken is.
Azért tanultad meg tökéletesen végrehajtani a pózokat, hogy most elengedj, fejleszd ki az érzékenységet.
Most csináld úgy, mintha Guruji egy webkamerán keresztül figyelne téged, csináld külsőleg, mutasd meg.
Utána pedig csináld úgy, mintha senki nem lenne, senki nem látna, ne produkáld magad, engedj el a pózban, érezd a szabadságot.

Az elfogadásról is beszél. Példákon keresztül érzékelteti az élet nagy dolgait.
Ha elindulsz otthonról, otthon felejtesz valamit, és ezáltal lekésed a repülőt, kire leszel mérges.
Megérkezel a reptérre, elment a repülő, kire fogsz rá kiabálni??
Mi lenne, ha elfogadnád mindig az adott helyzetet, és azt mondanád, köszönöm Istenem, hogy lekéstem a repülőt!!!!!!!! Elgondolkodtató, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk, akkor kivágjuk a balhét, mérgesek vagyunk a világra, elveszítjük az egyensúlyunkat…

Annyira nagyon koncentrálok, hogy a végére már teljesen felmondja a szolgálatot az agyam.
Ennyi mindent befogadni angolul. Mindig próbálok néhány szót megjegyezni, amit nem értettem, és óra után jön a szótározás – jó kis angol nyelvlecke is egyben. Összedobjuk az ismeretlen szavakat, szerencsére Lackónál van egy szótár, most nagyon hasznunkra válik.
Vége az órának, néhány pihenő póz, utána 12-ig saját gyakorlás.

Ma Gurujihoz képest a terem másik szélén gyakorlunk, jó lenne magunkra figyelni.
Tegnap a mellettem gyakorló lány valamit nagyon elronthatott, mert Guruji iszonyatosan leszidta: “Ki a tanárod, honnan jöttél?? Neked ezt már tudnod kellene! A mi intézetünkbe nem jöhet, aki így gyakorol.” Szegény lány, sajnáltam nagyon. Majdnem elsírta magát. Szóval fegyelem van és szigor, finoman fogalmazva.
A mai gyakorlásunkat Lackó vezeti, követjük őt hárman. Szerencsére kibírható volt, kifejezetten jól esett.

Kint szakad az eső, fölvesszük az esőkabátot, és irány ebédelni.
Mára már telítődtünk az indiai ételekkel, egy kis európai, egyszerű margaréta pizzát választunk.
Ebéd után a szokásos kardamon tea, ami az emésztés elősegítéséért felelős.
Haza ballagunk a szakadó esőben, ma nem készülnek fotók sajnos, mert az eső eltüntette az embereket az utcáról.
Leírjuk a gyakorlásunkat, minden dokumentálva, majdnem szóról szóra.

Délután pranayama óránk van (légző gyakorlatok).
Nincsenek jó híreim, ismét, mint egy héttel ezelőtt is, elaludtam rajta. De Móni részletesen elmesélte, mit kellett volna csinálni.. 🙂
Nem voltam fáradt, mégis nekem a vízszintes helyzet nagyon csábító alváshoz, ma sem sikerült ellenállnom. Körülbelül a felét hallottam, bízom benne, hogy jövő héten jobb lesz már.

Elindulunk haza, a sarkon egy imaház, templom van, ahol hangosan szól a zene (mantrák).
Megállunk előtte, figyeljük, ahogy bemennek az emberek, és az Istenekkel beszélgetnek, imádkoznak, mantráznak.
Magával hívogat a zene, nem akarok elmenni innen, érzem, hogy nem ma vagyok itt először.
Emlékek jönnek, képek, arcok, múltbeli történetek. Itt vagyok, de ugyanakkor párhuzamosan valahol máshol is, egyszerre itt és ott is.

4.9 250