India

Elvileg monszun van most Indiában, a helyiek esőért imádkoznak :) Jobb az idő, mint Budapesten 2012.07.11.

2012. 07. 11.

Döbbenetes hatásai immár Indiában is jelentkeztek a globális felmelegedésnek.
Június, július, augusztus az esős szakasza az évnek, ezért sokan mondták is nekem, hogy csak ilyenkor ne jöjjek, mert folyton esni fog.
Úgy voltam vele, gyakorolni és tanulni jöttem, hol számít, ha kint szakad az eső, nem zavar. 🙂
Most meg egyáltalán nem zavar, mert amikor megérkeztem, aznap esett és azóta nulla.
29 fok van, néha 25-re is lehűl.
Sokkal kellemesebb és elviselhetőbb a Budapesti tikkasztó hőségnél.

A háziak mesélték, hogy nagyon nagy a baj, ha nincs eső, minden nap imádkozik az egész város, de most valahogy mintha az Istenek nem hallgatnának e kérésekre.
Én nem csodálkozom rajta, az Istenek helyébe én sem igazán tűrném azt, amit az emberek tettek a Föld nevű bolygóval. Sőt azon sem csodálkoznék, ha egy villanás alatt eltűnne a bolygónk, amit persze nem szeretnék, mert imádok itt élni és létezni, ugyanakkor mindennek következménye van, és nem lehet csak úgy, büntetlenül ártani még egy légynek sem, nemhogy egy csodás bolygónak.

Ma reggel 6-kor már az intézetben jegyzetelek ezerrel, hetente 2 alkalommal a kezdő gyakorlók reggel 6-ra is jöhetnek jógázni. 🙂 Azért ez nem semmi, 6-7 ig.
Bár szuperjó időpont arra, hogy jól induljon a nap egy jó kis ébresztő jóga után. 🙂
7 órától jóga csak pasiknak, ott is csak jegyzetelhetek, végre ma van női jóga 9:30-11:30ig.
Guruji unokája Abhijata tanítja elvileg, gyakorlatilag meg Guruji diktálja az instrukciókat. 🙂
Mennyire jó, hogy tanít, majd kiugrok a bőrömből, annyira örülök.
Belemegy egy pózba vagy fél órára, és onnan még képes instrukciókat adni a gyakorlatokhoz, és a hibákat is észre veszi.
Olyan aktív életet él 93 évesen, hogy sok 20 éves megirigyelheti. Olyan erő és tűz van bene, hogy csodálatra méltó.

Uttanasanával kezdünk, eddig még soha nem hallott instrukciókkal felruházva, így össze kell szedni magam, és nagyon koncentrálni, mert különben nem tudom beépíteni a gyakorlásomba.
Adho mukha svanasana (lefelé néző kutya póz) a következő, amit hosszasan és még annál is precízebben gyakorlunk. Reggeli meglepinek chaturanga dandasana a következő póz, olyan aktív lábakkal, hogy a végére tényleg megérzem, hogy nem is a kezemmel, hanem a lábaimmal tartom magam, szenzációs, könnyűvé válik a póz, ha beépít az ember néhány trükköt. 🙂
Állásba helyezkedünk Triconasana, Parshvakonasana, Praserita Padottanasana. Fókuszban az egyvonalúság, az energiák megfelelő irányba való vezetése, egy olyan munka, ahol nem veszíted az energiát, hanem termeled.

Majd a várva várt Sirsasana (fejen állás) volt a soros-nos ez az a póz, ami továbbra is nehézségeket okoz és egy idő után elveszítem a fonalat. Az elején még hallom az instrukciókat, és csinálom, majd eljön egy pont, amikor már egyetlen szó sem jut el hozzám, annyira kényelmetlenné és fájdalmassá válik -örülök, ha ki tudom tartani, nemhogy még a combomon a bőrt is különböző irányokba tekergessem.. 🙂 Bőven van még mit fejlődni, sőt, továbbra is azt gondolom, időnk, mint a tenger, és nem sietek sehova. A jóga gyakorolható akár 93 éves korban is, a példa előttünk van, csak követni kell. 🙂
Hosszas halasanával folytatjuk, és mindent integrálunk, amit az előző pózokban tanultunk, gyakoroltunk.
Savasana helyett pedig maradt a paschimottanasana levezetés képpen.

Egy rövid szünet után a könyvtárba megyek, jegyzetelni, hogy a női óra egyetlen instrukciója se vesszen el, majd a saját gyakorlásomban még egyszer végig gyakorlom (16-18 óráig), hogy ne csak a füzetem gazdagodjon, hanem a testem is megtanulja.
Guruji arra kért mindenkit, hogy ha már ide jöttünk tanulni, legyünk oly kedvesek venni a fáradtságot és óra után is gyakorolni, beépíteni, mert a pénteki női órán nem szeretné újra ezt tanítani, tovább építené, mélyítené a gyakorlást.

18 órától pedig újra terápiás csoportos Remedial class.
Az első nap volt a beetetés, amikor azt hittük, hogy Guruji és Geeta már nem is fognak jönni.
Tegnap óta mindketten ott vannak, és még a 100 éve gyakorló és tanító, nagyon magas szintű tanárok is lapos kúszásban közlekednek, olyan üvöltözés megy.
Bármelyik tanár, bármit csinál, az tuti, hogy nem jó, és nem felel meg.
A páciensek pedig fájdalmukban úgy ordítanak, nyögnek, hogy elképesztő.
Nagyon megviselt lelkileg ez az óra, láttam olyan embert, aki lebénult, és újra járni tanítják, nem is sorolom a problémákat.
Ennyi beteg ember egy helyen! Úgy érzem, ez most sok volt.
Egy bácsinak, akinek hasonló háta és válla van, mint nekem (merev és kötött, kimozdíthatatlan), figyeltem és jegyzeteletem a programját…. -szegénykém, mint a sakál. úgy üvöltött, aki pedig beletekerte a pózba, kicsit sem zavartatta magát.

Ismét rá kellett jönnöm, hiper érzékeny és gyenge vagyok, vagy talán túl sok empátia szorult belém.
Úgyhogy, akik nyávogni szoktak az óráimon, (na vajon kire gondolok), érezzék magukat megtisztelve, hogy ilyen kis finom és nőies vagyok, és senkit nem erőszakolok brutál módon a pózokba. 🙂

4.9 250