India

Első ebédem az utcán. India ízei, és történései 2012.07.12.

2012. 07. 12.

Hajnali ébredésem meditációra késztet. Kevésbé zajos az utca, most még lehet hallani a madarakat, ebben az időszakban van még némi nyugalom. A madarak és bogarak zenéje megnyugtató. Lélekben felkészülök a ma nem túl könnyű napra. Csak kibírjam valahogy, mert húzós lesz, legalábbis, ahogy beterveztem. 🙂
Iszonyat tumultus van a reggeli 7 órás órán, amit Prasant, mesterünk fia tart.

Indiában az a legjobb, ha nem tervezel, és semmire nem számítasz, mert akkor nem ér meglepetés. Félreteszed az elvárásaidat, és mindig az éppen aktuális szituációhoz alkalmazkodsz…
Mivel egész héten minden órán előre hajlások és ülő csavaró pózok vannak, Prasant az ülő csavarok után reggel 7 kor ustrasanát (teve) és urdhva dahnurasanát (híd) gyakoroltat.
Hát, volt ám meglepi….. aztán sirsasana (fejenállás) és ustrasana…
Gondolom, nem csinálhattuk szépen, mert kicsit meglepődött és üvöltött, hogy mindenki jöjjön ki a pózból, és üljön le.

Majd kis előadást tartott arról, hogy mégis mit kellene tennünk:
Ha a hajadat megfésülöd, akkor használod a kezed, vagy csak arra vársz, hogy magától kifésülődjön??
Ha egy ebédet meg akarsz főzni, akkor a hozzávalókat minimum meg kell pucolni, föl kell darabolni, összerakni, ízesíteni kell. Vagy csak lerakod a zöldségeket az asztalra, és várod, hogy elkészüljön magától?
Használd a kezeidet a pózokban, használd a tested összetevőit szépen egymás után, mint amikor főzöl. Rakd össze, majd a végén ízesítsd.
Ne akarj kirohanni a pózból! Ha azért csinálod, hogy vége legyen, akkor ne csináld!
Menj haza, ne vesztegesd az idődet, meg az enyémet sem. Ha arra vársz egész életedben, hogy meg fogsz halni, akkor nem élsz, nem tudsz élni, mert rettegsz a haláltól. Mivel így is úgyis meg fogsz halni, fölösleges rettegni. 🙂

Az óra felénél olyan szédülés és fejfájás jött rám, hogy alig tudtam végigcsinálni az egészet, aztán végül egyszer csak vége lett, és pihenhettem egy henger párnán, felkészülve a 3 órás saját gyakorlásra, amit ma nem vittem túlzásba. -Úgy éreztem, elég szivatós volt a reggeli óra, így nem nyírom ki magam teljesen, inkább figyeltem, amint Guruji és Raya, Abhijatát (mesterünk unokáját) nyúzzák -ezt szó szerint lehet érteni, hátra hajló pózokba passzírozták bele. Szegény csajszi sírt, nyögött, könyörgött, hogy fáj neki.
Gondolom, amikor a legjobban fájt, akkor kapott még egy 20 kg-os tárcsát, hogy enyhítse a fájdalmát.
Komolyan attól tartok, hogy szétszakad, pedig nem, ezek csak az én korlátozottságomból adódó gondolatok. 🙂

Gyorsan eljön az ebédidő, megkeresem az utcai kajáldát, ahol tavaly is sokszor ettünk. 🙂
Ugyanaz a házaspár fogad, és megismernek. 🙂 A kislány már másfél éves lett azóta, hosszú, fekete hajjal.
Neki fizetek, és ő adja vissza a pénzt. 🙂 Paneer Paratha az ebéd: főtt krumpli és liszt palacsinta-szerűen kisütve, sajttal a közepén, a szószok hozzá pedig: natúr joghurt és köris szósz.
Istenem, csak nem lenne ennyire csípős és sós! Na, mindegy, majd holnap szólok, hogy csökkentett sót és csípőst szeretnék. Legalább a felét megettem, üldögéltem, és bambultam a morbid képet: Az utca másik oldalán, a szemétdombon a kecskék és egy sertés csapat tanyáznak, néha megfürdenek a pocsolyában.

Az asztal alatt, ahol ültem, csodálkoztam, hogy egy szép lila színű takaró a földön (asztal alatt), mintha egy csomag lenne alatta. A következő pillanatban két kis kéz és kis lábacska kibújik… Te jó ég, majdnem szívrohamot kapok, olyan kandi kamerás jelenet! Egy kisbaba aludt az asztal alatt, leterítve, hogy ne járják a legyek. A házi gazda kiugrik a pultból, fölveszi a kislányt, és beviszi, hogy az ő kislánya vigyázzon rá.
Látva a rémült arcomat, megnyugtat, hogy nincsen semmi baj, az anyuka elment vásárolni, amíg itt alszik a babája. Aha, gondoltam magamban, az utca szélén, egy asztal alatt, éppen ott kellett helyet találni??
Szóval ilyen laza itt minden Indiában, nem aggódják túl a dolgokat, nem stresszelnek, és nagyon rohanni sem látom őket. 🙂

Ebéd után újra könyvtár, jegyzetelés és máris indul a remedial class (terápiás óra).
Hétfőhöz hasonlóan ma sincs Guruji és Geeta sem, így jóval oldottabb a hangulat és újra közelebbről bele pillanthatunk a különböző programokba.
Ahogy mondani szokta egyik tanárom, ha már elég nagy a kényszer nyomás, vagyis a fájdalom, akkor az ember képes változtatni, ezt látom most a pácienseken is, hogy bőszen tűrik a fájdalmat, szorgalmasan és lelkesen gyakorolnak, mert gondolom, érzik a hatását. 🙂

18 órától Abhijata tanít bennünket, gondoltam most jól levezeti rajtunk a reggeli gyakorláson szerzett fájdalmait. Nos, nem volt annyira vészes. Uttanasana, Praserita Padottanasana, Adho mukha savanasana. Adho mukka vriksasana (kézenállás), mind a három kéztartással, majd páros lábbal fölugorva (ja persze, majd amíg haza indulok -esetleg akkorra kigyakorlom).
Sirsasana (fejenállás) variációkkal hosszan, hosszan -jajjjjjjjj már megint?! 🙂
Majd Sarvangasana variációkkal 20 percig, és good night. 🙂

Elrohant gyorsan ez a nap is, és már az alvás ideje is beköszöntött. 🙂

4.9 250