Egyiptom

Élmények a piramisok városából – Tisztaság – Isten iránti odaadás 2012.03.22.

2012. 03. 22.

Reggel 8 óra van. Taxiban ülünk, Kairó utcája zeng az őrületes dudálástól, óriási dugó, hangzavar -kívülről az egész egy nagyon nagy káosz, szabálytalan, rendszertelen, idegtépő.

Elsőre leterheli az idegrendszerem. Hangosan, szinte üvöltve beszélnek, olyan ritmusban és szenvedélyesen, hogy azt hinné az ember, éppen egy óriási veszekedés készülődik, mire kiderül, ááá dehogy, ez egy játék, a műsor egy kis részlete, ugyanis itt állandóan van valami műsor… 🙂 Sőt, az egész élet egy színdarab, és mindig jönnek a jobbnál jobb felvonások.

Közben a háttérben a Korán fejezeteit lehet hallani, a külső káosz ellenére valahogy teljesen lenyugtat.
Nem értem, és mégis értem, pillanatok alatt módosult tudat állapotba kerülök. Akár mantrázik az ember, vagy mantrákat hallgat, vagy imádkozik, valami belül megváltozik.
Nem ismerek senkit, és mégis mindenkit ismerek, összeköt valami láthatatlan, valami megfoghatatlan. Érzem, ahogy a szívem felmelegszik, majd mintha lángokba borulna.
Egy nagyon erős összeköttetést érzékelek a forrással (hívhatjuk Égieknek, Istennek, Univerzumnak).
Átmelegíti lelkem az Isten, és a sorsban vetett töretlen hit, az elfogadás, hogy mindig minden ott és úgy alakul, ahogy az meg van írva.

Minden embernek és találkozásnak helye van az életünkben, akkor is, ha nem ismerjük föl a jelentőségét. Mindenki elhoz nekünk egy pici kis darabkát, amiből majd később összeáll a nagy történet, a nagy kaland, amit úgy hívunk, hogy élet. 🙂
Hiszem, hogy egy vadidegen ember egyetlen mosolya is elindíthat valamilyen irányba, egy elmesélt történet is ráébreszthet a sorsunkra, egy másik nemzet és kultúra mássága is adhat csodás felismeréseket.

Tanulom tágítani a határaimat és a korlátaimat, közben arra figyelek, hogy a külső nehézségek és káosz ellenére az emberekben a vallásos életmód hatására van egy nagyon magas fokú ráhagyatkozás, egy magasabb rendű világban, Istenben való hit, és mélységes alázat, odaadás.
Szeretetet érzékelek, központban az összetartás, egymás segítése. Nincs bennem félelem, teljes és tökéletes biztonságot érzek. 🙂

Éppen a taxiban üldögélve volt pár órám, hogy valahogy ma a tisztaságon elmélkedjek.
Ami a tisztasággal kapcsolatosan ma teret kapott a gondolataimban, nem a tisztálkodás, tiszta gondolkodás, hanem inkább a tisztaság a kapcsolatokban, a szerelemben -itt kissé máshogy működnek a dolgok, mint a nagy Európában. A nagy szabadság nem mindig hozza meg a gyümölcsét.
Itt még szűzen mennek férjhez a nők, a férfiak vallásosabb rétege is képes kivárni az igazit, és nem fölpróbálni a fél világot a házasság előtt.
Lehet, hogy nagyon konzervatívnak és elmaradottnak hangzik e gondolat, valahogy mégis közel áll hozzám a tisztaság e fogalma. Hiszen ha nem szívből kapcsolódnak az emberek egymáshoz, maximum egy kis feszültség levezetés, talán az élvezetek hajhászása nyer teret, a férfiaknál meg a strigulák, hogy bizonyítsanak, persze leginkább önmaguknak (egy kis kompenzáció, ha elég magas az önbizalom hiánya).

Saját tapasztalatom a szív élményén keresztül az öröm szigetre vezet, ahol a két szív összeforr, és képes magasabb dimenziókba fölemelkedni, szárnyalni, összeolvadni, egységbe kerülni. Megszűnni, mint egyén, és beleolvadni a csillagokba, nappá válni, elveszíteni a határokat, átugrani a korlátainkat és csak lenni,
Ehhez persze nem árt, ha két nyitott szív kapcsolódik, hiszen egy lakatra zárt szívvel nem lehet repülni, max ajtókat nyitogatni, jeget olvasztani és kínlódni.

4.9 250