Együtt a természettel :) Jázminos reggelek, frangepáni virágkoszorú bódító illata 2012.07.25.

Csodás kertjükkel dicsekedhetnek a háziak, akiknél lakom, és minden nap óriási figyelmet fordítanak minden egyes levélre, beszélnek a fákhoz, örülnek a virágoknak, csodálják a madarakat, ők még együtt vannak a természettel.

Hajnali ébredésem után kis tányéron nyújtja be az ablakon a bácsi a friss jázmin virágokat, mondván, egy ilyen jó illattal jobban indul a nap. A tegnap esti kis bögrében leszedett jázmin virágokat pedig a hajamba tűzdeltem, mert jót tesz a hajbőrnek (legalábbis tőlük tanultam, és bevált). Egy kis aloe kaktuszt is kapok, hogy élőben is megízlelhessem.

Ahogy ma este haza értem, rohantak át hozzám, hogy huhh azonnal jöjjek, mert most van a csoda, mindezt olyan lelkesedéssel, hogy elképzelésem sem volt mi lehet a háttérben.
Nos, a nagy szenzációt a betlehemi csillagvirág nyílása okozta, ugyanis ez a virág állítólag egy évben egyszer egy napot (csak este) virágzik, és reggelre már be is csukódnak a szirmai.
Ahogy megcsodáltuk e szép virágot, összegyűjtöttem egy csokor frangepáni virágot (még anno Balin szerettem bele), és egy koszorút fontam belőle, ami nyakba akasztva igen erős hatásokat vált ki -konkrétan bódító és teljes relaxált állapotot idéz elő.

Egy ideig üldögélek az udvaron eme áldott állapotban, és ahogy a szobába érkezem, két kis gekko szaladgál a falon, cseppet sem zavartatva magukat, hogy éppen egy lakásban ugrándoznak.
Így megy ez errefelé, nem kizárják a természetet, hanem együtt vannak vele, ami számomra nagyon szimpatikus és hála, hogy minden nap a madarak csivitelése és a bogarak zenéje üdvözöl.
Az időjárás is szuper 25-28 fok, 60-75% páratartalommal, minden nap esik az eső, nem annyira vészes, sokkal jobban elviselem, mint az otthoni egy napon belüli óriási hőmérséklet ingadozásokat.
Az intézetben változatlan a hangulat, lassan közeledik a hónap vége és a lelkesedésünk továbbra sem aludt ki, hiszen Guruji gyakorlása és tanítása olyannyira inspirál és motivál, hogy azt nem nagyon lehet szavakba önteni.

A ma délelőtti pranayama órán is bebizonyosodott, hogy igen, őhozzá képest nem tartunk még sehol.
Virasanában ülve kezdtük a z órát és elég sokáig időztünk benne.
Majd nagyon hosszasan adho mukha svanasna, alszik a kezetek -mondja Guruji.
Ti most azt hiszitek, hogy jógáztok?? Mert én úgy látom, hogy nem, halott kezekkel nem lehet energiát termelni, adj bele tüzet. Ha tüzet akarsz rakni, akkor csak állsz az előkészített fa mellett gyufával, és nem gyújtod meg? Ha várod, hogy magától tűz legyen belőle, akkor semmi nem lesz belőle. – Milyen igaz.
Aztán hosszú sirsasana, itt is volt jó pár dolog, ami meglepi volt -mármint instrukciók terén. 🙂
Ezt követte a sarvangasana, ami szintén hosszúra sikeredett.

Majd ahogy mondta Guruji, most már a csatornák nyitva, lehet a pránát áramoltatni, mert bezárt mellkassal, bezárt tüdőkkel pranayamát (légzőgyakorlatok) gyakorolni nem lehet.
Lehet, csak akkor azt ne nevezzük annak.
Olyannyira precízen és mondhatni szőrszálhasogatóan tanít, hogy az embernek még a füle is szögbe van állítva. 🙂
Óra után jegyzetelés, és újra gyakorlás.

Újabb páciensek érkeztek a terápiás órára, újabb tanárok is, vannak már számomra ismeretlen arcok.
A kis csapatunk is kialakult az elmúlt napokban.3 finn, 3 orosz, 1 francia, 1 amerikai leányzó, no meg jómagam összebarátkoztunk, mindig foglalunk helyet egymásnak az órákon, ebéd együtt.
Tanulságos tapasztalat más országokból és kultúrákból érkező emberekkel társalogni, beszélgetni. -Meghallgatni az élményeiket, és kikérdezni őket is a nagy betűs életről.
A vélemények és tapasztalatok különböznek, ugyanakkor minden ember egy kis története érzelmeket és hatásokat vált ki belőlünk.
Vannak történetek, amikben valahol magunkra ismerünk, és mély hatást gyakorol ránk egy vadidegen ember története. 🙂