India

Egy felejthetetlen utazás a Kairó Mumbai útvonalon – túlélem 2012.07.08.

2012. 07. 08.

Július 7 délutánján lassan csomagolok, újra egy nagy kalandra felkészülve, ami ma már kezdetét veszi, és már rosszul indul:

Néhány napot a férjemmel töltöttem Kairóban, ezúttal nagyon nehéz és sűrű energiákban.
Próbáltam tartani a frontot, nem engedni, hogy a közelünkbe férkőzzön a rossz energiák tömkelege, de mára már mindketten lázasak vagyunk. Úgy indulok ki a reptérre, mintha ólom golyók húznák a lábamat, és erre még az elválás, ismét szeparálódás fájdalma is nyomaszt minket.

23:15 kor van az indulás, sikeresen becsekkolok, és máris a fedélzeten találom magam, és olyan tömeg van, hogy el sem hiszem.
Az egy dolog, hogy engem a szívem Kairóba húzott, ennyi indiai pedig mit keres itt????
Hamar rájövök, ők is muszlimok, sokkal vidámabb, színesebb csadorban öltözve -így kedvükre imádkozhattak és nézhették végig a csodás mecseteket, Egyiptom hírességeit.

Ablak mellé szól a jegyem, mert ugyebár tágítom a határaimat (mindig folyosón szoktam ülni). Mellettem egy indiai nőci a férjével, a tömény füstölő illata és az izzadság keveredik körülöttük. -Már az első pillanatban éreztem, itt gáz lesz.
Elaludtak, rám borultak, és még soha az életben nem érzetem magam ennyire bezárva, fojtogatva.
Legalább 2 órát bírtam, majd áttéptem magam előttük, és irány, rohanás a mosdóba. -Elől hátul távozik az egyetlen alma, amit megettem.

Kérdések jönnek, mit nem tudok befogadni, mit nem tudok megemészteni??
Mert hát ugyebár minden fizikai tünetnek lelki oka van.
Tulajdonképpen gyorsan jött a válasz: Olyan sok minden történt a napokban, hogy egyelőre még csak befogadni sem vagyok képes.
A módosult tudatállapot máris létrejött a repülőn, mosdóban, többször sikertelen a beazonosítás, olyan rosszul vagyok, hogy nem is tudom, mi történik, hova tartok, ki vagyok?? 🙂
Hidegrázás mellé ezerrel nyomják a légkondit, itt már a negyedik pléd sem segít, vacogok, reszketek és nézek ki a fejemből.
Felteszem a kérdést magamban: Kell ez neked, Hajni?? Normális vagy??

5 és fél óra kínlódás után landolunk végre, azt hittem véget ért a borzalom. Ááááááááá.
A vámos kérdezgetni kezd, miért és meddig, pontosan hova megyek, írjam be a teljes címet, házszámot, mit akarok én Indiában.
Nem nagyon volt erőm beszélni, így megmutattam a foglalásomat az Iyengar jóga intézet által kitöltve.
Jóga?? Az ember megpuhult, és mosolyogni kezdett. 🙂 Jógázni fogsz, hát ez szuper -és már mehettem is tovább. Ahogy kilépek a reptérről, megcsap India speckó illata: tömény füstölő, penész, dohos, áporodott szaggal keveredve.

Előre lefoglalt és kifizetett taxi fog várni, legalábbis én azt hittem. -Már vagy egy órája ott állok, semmi.
Majd végre előkerül az ember, csak egy dolog nem stimmelt a nevemmel: Suruk Hujnolka volt a papíron, így persze, hogy nem találtam.. 🙂
Nagy öröm, végre megvan az ember, bepakolja a bőröndöket, és indulás Pune irányába.
29 fok van, nagyon-nagyon párás, ami most kifejezettem jól esik.

Önkívületi állapotban ülök hátul, és csoda történik: szakadó eső érkezik, aminek annyira örülök, hogy kedvem támadna kiugrani az autóból, és csak állni az esőben, lemosni az út porát, a rossz energiákat, megszabadulni minden negatív dologtól.
Kb az út felénél a sofőr leállítja az autót, és mondja, hogy neki most egy kis szünetre van szüksége.
Legalább fél óra volt az a kis szünet, bezárt az autóba, és majdnem hőgutát kaptam a melegtől.
A szervezetem eme éles váltásokat nehezen viselte, így az érkezés időpontjára még kiszállni sem volt erőm.

38-ról indult, és már 40-nél tart a lázam.
A háziak aranyosan ápolnak, hoztak fűszeres forró tejet, és gyógyszert. -Nos, ennyit az első napról, remélem, holnaptól már rendbe jövök, és tudok menni gyakorolni.
Úgy érzem, most egy hétig legalább nem akarok kaját látni, jó kis testi-lelki tisztulással indítom az indiai kalandtúrámat… 🙂

4.9 250