Egy felejthetetlen nap mélyre ható élményekkel, érzésekkel 2016.11.20.

2016. 11. 20.

Szeretettel osztom meg kedves tanítványommal való találkozásunkat Rodoszon, olvassátok szeretettel, és hamarosan következik, hogyan éltem én meg ezt a helyet és találkozást. 🙂

Filerimos-i Madonna, a telihold és egy váratlan találkozás / szeptember 16.

Ha nem osztunk meg egymással információt, élményeket, gondolatokat, érzéseket, akkor egy csomó mindenről lemaradunk. Ha nem osztottam volna meg egy blogbejegyzésben, hogy Rodoszon vagyok, akkor lemaradtam volna erről a találkozásról is, ami pont a telihold napjára esett. Sárig Hajni (hajdani jógaoktatóm az első jógaoktató képzésemen, akivel azóta – 5 éve – nem találkoztam) is így tudta meg, hogy Rodoszon vagyok. 5 év alatt sehogy nem futottunk össze Magyarországon, de ő is Rodoszra érkezett egy fitnesz csapattal 1 hétre, akiknek az elcsendesedés jegyében jóga órákat tartott. Ezt a napot beszéltük meg a találkozásra, én pont aznap vettem át az autót, így felvettem őt Kremasti faluban (Rodosz nyugati part, a reptér melletti falu). Hihetetlen volt ez az összetalálkozás, olyan, mint amikor tudod, hogy pont most, pont jókor vagy jó helyen. Hajni rám bízta magát, nekem pedig valahogyan Hajniról a Filerimos kolostor ugrott be. Oda el kell őt vinnem… De már út közben annyira mélyen beszélgettünk, hogy behajtottam egy egyirányú utcába a rossz oldalról … 😀 De aztán intuíció által vezérelve feljutottunk Filerimosra. Megint visszautalok az ékszereimre, hiszen számomra ez egy fontos és spirituális hely, nem véletlen, hogy készült is ehhez ékszerszettem, és írtam is erről a helyről.

“Megfrappéztunk” a fák hűs árnyékában a parkoló mellett, majd az itteni 2 látványosság közül először a passiótörténet felé vettük az irányt. Teliholdkor támogató erők segítenek, hogy letegyük terheinket, erre emlékeztetett Hajni, amikor sétáltunk Jézus kereszttörténetét ábrázoló domborművek menti ösvényen. Az út végén hatalmas beton-kereszt magasodik az égbe, ahonnan lélegzetelállító a látvány.
Innen gondolatfüzérekkel megtűzdelve lassú léptekkel értünk át a szentély, és kolostor bejáratához. Ciprusok és pávák kísérték utunk fel, a kolostorhoz. Filerimos-i Szűz Mária kolostora ez, még a Johannita lovagok idejéből, ugyanis itt helyezték el a Jeruzsálemből magukkal hozott Szűz Anya ikonját. Ezt sajnos magukkal vitték Máltára, amikor a törökök elzavarták őket Rodoszról, de a hely szellemisége és rezonanciája még a mai napig tartalmazza ezt az energiát. Papírok és toll volt kikészítve az oltár elé. Leírtuk imáinkat Hajnival, és ott hagytuk. Majd percekig csak szívtuk magunkba a csendet és a jelen pillanat bőségét, nyugalmasságát. A hely varázsát most is érzékelem, ha rá gondolok. Tedd le, ami nem szolgál már téged, majd mondj egy imát azért, amit a helyére szeretnél. Azt hiszem tökéletes meditáció volt akkor ez nekünk. Folytattuk utunkat az azúrkék Égei-tenger habjai felé és lubickoltunk, mint a halacskák. 🙂 Köszönöm Hajninak ezt a napot, igazán felemelt!

4.9 250