Csak a jelen pillanat – a Vörös tenger élővilága 2012.05.25.

Már reggel örömtől táncol a szívem! Újra tenger, újra halak, korallok! A relaxáció és a koncentráció adott!

Reggeli után újra teszünk egy rövid sétát a parton, majd kibéreljük a sznorizáshoz szükséges szemüveg, pipa, békatalp felszerelést csak nekem -sajnos nem sikerült meggyőzni a férjemet, hogy legalább egy percre merüljön a víz alá, és a látvány nem marad el. Majd fokozatosan… -remélem, majd legközelebb kipróbálja…

Rengeteg búvár készül a merülésre, becsobbanok énis a vízbe, és irány, neki vágok a tengernek!
A víz néhány helyen türkiz színekben pompázik, pár méterrel arrébb meg teljesen indigó kék sötét.
Hallom a saját légzésem, csak a víz van, az élő világ, megszűnök létezni.
Alma és neon zöld korallok, lila medúzák, némó halacska elsurran csücsörítve.
Egy csapat apró türkiz és ezüst színekben csillogó halraj köröz körülöttem. Együtt vannak, együtt mennek, szinte együtt lélegeznek. Ők csoportban élnek és léteznek, együtt egymásért.
Eggyé válok a vízzel, és érzem, ahogy lesimít rólam minden történetet, tisztára mos, a sejtjeimig hatol, leemel minden nehézséget és fáradtságot, amit az elmúlt napok okoztak.
Újjá születek, csecsemő vagyok, és rácsodálkozom a világra, arra a tökéletes egységre, amit az Univerzum magába foglal. Nyugalom és békesség vesz körül, nem is szeretnék még egy jó ideig kijönni a vízből.

Néha kiúszom a partra, megnyugtatni a férjem, hogy ne aggódjon, minden rendben, sőt a legnagyobb rendben van, és elmesélem az élményeimet. Most semmi nem zavarja őt sem, mindig visszaküld, hogy élvezzem, akár estig is maradjak, ha attól boldog vagyok.
Hát nem kell kétszer mondani! Visszaúszom, alattam a búvárok buborékolnak, és ámulva csodálják a színes élő világot.
Hálámat és köszönetemet árasztom ki, hogy a tengerben lehetek, és tanúja lehetek e csodának újra, és kérem, hogy adassék meg még jó pár alkalommal, hogy eggyé válhassak a tengerrel. 🙂

Olyan gyorsan elszalad az idő, megszűnik idő és tér -most már elég lesz.
Visszasétálunk a szállodába, fürdés, átöltözés, és vissza megyünk a Meya Meya kávézóba (100-100-at jelent). A napocska is nyugovóra tért, a földön ülve egymás karjaiban hallgatjuk tovább a tenger üzeneteit, emlékezünk -jövőképeket látunk, és egymás szemében elmerülve úszunk tovább a végtelenbe.

A színes esti fények körbe világítják a partot, a zene minden szava nekünk, rólunk szól, és nem is tudjuk szavakba önteni, mennyire boldogok és szabadok vagyunk.
Úgy szorítjuk egymást, mintha ma találkoztunk volna először és utoljára, a két szív egymásba forr, és eggyé válik… 🙂