Egyiptom

A véletlenek műve, meg volt írva, vagy mi irányítjuk az életünket? 2012.05.10.

2012. 05. 10.

Annyira fáradtak voltunk este, hogy a nagy zaj és dudálás ellenére, mint akit fejbe csaptak, olyan mélyen aludtunk, és fölkelni is nehezemre esett ma kivételesen.

A reggeli meditáció nem marad ki, a vizualizációval megspékelve, annak ellenére, hogy nagyon kevés időnk van. Ma minden rendben lesz, és minden szükséges papírt be fogunk szerezni, ha az Isten is úgy akarja.
Kérem az Égiek támogatását és védelmét, áldását a mai napra, és egy feltétel nélküli bizalommal, ráhagyatkozással indulunk ma útnak.

Már 8-ra megérkezünk a magyar nagykövetségre, ahol hála az Égnek nagyon kedvesen és segítő készen fogadnak, viszonylag gyorsan haladnak a dolgok.
Mosolyogva hallgatják a sztorinkat, hogy igen, lassan négy éve, hogy megismerkedtünk, és tudom, hogy nagyon sok tragikus sztori létezik, ami az elmúlt években megtörtént, én mégis maximális optimizmussal közelítem meg a mi találkozásunkat, és hiszem, hogy a két nagyon különböző kultúra összeköthető, hogy létezik egy híd, ami által össze lehet kapcsolni.

Amikor olvassátok e sorokat, érzem, hogy mosolyogtok, hogy mennyire naiv és eszement vagyok, és ez így is van. 🙂 Én elfogadom magamat ilyen őrült nőszemélynek. 🙂
Időközben kiderül, hogy az ügyintéző kisasszony is Erdélyben született. 🙂
Hát ennyire kicsi lenne a világ?! 🙂 Igen, ő már három éve itt él, egyiptomi a férje, és igenis boldognak láttam őt. 🙂
Bár ki mondta, hogy egyáltalán boldognak kellene lennünk, és egyáltalán mi az a boldogság?? Kinek mi…..

Dél körül végzünk a követségen, sok boldogságot kívánva köszön el a konzul, mi meg rohanunk ezerrel, hogy a külügyminisztérium újabb pecsétet dobjon a vallási nyilatkozatomra.
Nagy sor van, de a bácsi, akivel tegnap színházasait játszottunk, megismer. 🙂 Hogy vagy??? – kérdezi magyarul. Újra nagy jelenetek, végül a kezemben az áhított papír, hogy én keresztény vagyok. 🙂 Megcsókolom a papírt.
Miért?? Mert fogalma sincs senkinek, hogy mennyi időre és harcra volt szükségem kivívni, hogy én márpedig keresztény vagyok, és az is maradok.
Ha az Isten annak teremtett, azt gondolom, túl kicsi vagyok ahhoz, hogy ezt megváltoztassam bármi, bárki kedvéért.
Nem beszélve arról, hogy az én olvasatomban minden vallásnak ugyanaz a lényege, minden út Istenhez vezet, és mindenkinek az ő Istene az egyetlen és legfontosabb.

A harmadik állomásunk a bevándorlási hivatalba vezet, ahol olyan tömeg van, hogy úgy kell át verekednünk magunkat a sok emberen.
Hogy minek nekem egy itteni tartózkodási engedély, ezt sem értem, de felvilágosítanak, hogy nagyon fontos a házassághoz az, hogy egy hónapot itt vagyok, és nem elég a turista vízum.
Ám legyen, és itt is nagyon gyorsan végzünk, ugrándozva távozunk. Nem hiszem el, hogy MINDEN PAPÍR KÉSZEN VAN!!!

Erre a párom bepörög kegyetlenül, de jó gyorsan menjünk, és házasodjunk most azonnal.
Úristen, és hogyan magyarázzam el, hogy valójában az asztrológia tanárom gondosan kinézte nekünk, hogy a bolygó állás 13-án reggel 9-kor a legjobb a házasságra… Hajthatatlan, elindulunk, és ugrál örömében, hogy már ma a felesége leszek, már majdnem 4 évet várt erre a pillanatra.
Én meg elengedem a terveimet, az akaratomat, nem akarom befolyásolni -minden úgy van, ahogy meg van írva, vagy úgy van, ahogy teremtjük, vagy úgy van, ahogy álmodjuk?!

Füstbe ment terv, gondoltam magamban, de hát ennyire nem lehet irányítani a dolgokat egyébként sem.
Megérkezünk, és lőn, zárva volt az iroda, csak ma 13 óráig, minden más napon 15 óráig.. 🙂
Most meg én örülök, hogy van még remény a 13-ra 🙂

4.9 250