Egyiptom

A nagy kaland kezdete Kairóban 2012.05.08.

2012. 05. 08.

Nem is hiszem el, hogy megérkeztem, és újra landolt a gép Kairóban.

Mindig a haza érkeztem érzése tölti be a szívemet Egyiptom területén, mintha itt születtem volna (ki tudja, hány életen át kószáltam e területen. 🙂
És most először a párom is jöhet értem a reptérre, végre vége a 2 év katonaságának, nincs többé bujkálás, rejtőzködés, nem kell eljátszani, hogy mi nem is ismerjük egymást.

A találkozás visszafogott, errefelé nem ugrándoznak egymás nyakába nyilvánosan az emberek az utcán.
Az érintés, és minden szerelmi érzékiség helye kizárólag a hálószoba -ahogy mondják, mindennek meg van a maga helye.
Így marad a kézfogás, és a játék a szemekkel, hiszen majd fölfaljuk egymást a szemeinkkel, már a taxis csávó is észreveszi, hogy boldogság van. 🙂
Meg is jegyzi: nagyon örültök egymásnak. Isten adjon életetek végéig ugyanennyi örömet, mint amit most látok rajtatok.

Megérkezünk az apartmanba, ami nagyon közel van a piramisokhoz, így a Duracell elemem bőven föl fog tudni töltődni 3 hét alatt.
Az itteni szabályok szerint egyiptomi férfinak tilos együtt lakni nővel, ha az illető nem a felesége, szállodába, és semmilyen másik helyre sem csekkolhat be itt az ember fia és lánya, ha nem házasok.
A tulajdonos egy hithű muszlim 50 körüli kedves nő, aki kéri a házassági igazolásunkat.
Egyelőre csak a nem vagyok házas arabra lefordított verziónk van, mivel most készülünk házasodni, addig is valahol lakni kell.
Nem akar beengedni, megesküszöm neki, hogy mivel 2 nagy szoba van, nem fogok együtt aludni a párommal, és nem fogom a lakását megbecsteleníteni, ami egyébként is olyan, mint egy templom: a Korán idézeteivel van tele a fal minden helységben, így valóban nekem sem fordul meg a fejemben, hogy bűnbe essek, hiszen akkor Isten megbüntet, méghozzá nagyon.

Olyan indiai feelingem van. Olyan, mintha az utcán aludnék, milliárdnyi autó dudál egyszerre, és fülsüketítően üvölt bele az estébe az imára hívó müezin éneke.
És akkor jön a lelkiismeret-furdalás: Hogyan kell imádkozni, ha a párom nem a házastársam, bűnös vagyok, és nem imádkozhatok, mert bűnhődnöm kell. –Szóval, az esti műsor kezdetét vette, ugyanakkor nagyon jól végződött.
Bekapcsoltuk a biztonsági öveket, és elutaztunk az öröm szigetére. 🙂
Persze, nem lehet az ember állandóan magasabb dimenziókba, így vissza kellett érkezni a 3-ik D-be, mert vasárnapig még rengeteg papírt kell beszereznünk a házassághoz.

4.9 250