A felszínről a mélyre hatolni, és időzni benne 2011.06.06.

2011. 06. 06.

Kezdődik egy újabb hét.

Korán kelek, mert 7 órakor kezdődik a jóga. Előtte még meditálok, zöld tea, mangó, és egy kis kókuszos szamosza.
Az ágyam kőkemény, gondolom azért, hogy amikor éjszaka nem tudok gyakorolni, oldalon fekvésben a combcsontom mélyen visszamenjen a vápába (mintha trikon ászanát gyakorolnék), illetve mindkét lapockám egyformán a hátamban maradjon, ha háton fekszem.

Elindulunk fél 7 kor, a szokásos reggeli név beírás a füzetbe a kapunál, táskát már nem ellenőrzik. Lehet, hogy már rájöttek, nem mi fogunk robbantani a napokban.
Beírjuk a nevünket, egy lány megszólít, hogy honnan jöttünk, szokásos ismerkedés. Ő az USA-ból jött. “Legyünk mától barátok” – mondja mosolyogva.

Megérkezünk a terembe, legalább 70, 80 ember. A világ minden részéről érkeztünk, másak vagyunk, de itt mégis egyek. – Összeköt a jóga és a szeretet.
Mesterünk fia tanít, Prasant. Megérkezik, leül keresztezett lábakkal, becsukja a szemét, és mi is követjük. Tenyerek zárva a mellkas előtt. – Olyan sebességgel, és indiai akcentusú angollal beszél, hogy semmit nem értek belőle, de nem adom föl.
Majd elkezdi az Om-ot, és Patandzsali fohászát. Énekel, és mi utána énekeljük.
Olyan erő és egység van benne, hogy kiráz a hideg. Hála, hogy itt lehetek, hála, hogy tanulhatok, hogy élhetek, hogy egészséges vagyok…

Első gyakorlat a kézen állás – ez igen, gondoltam magamban. Rögtön utána fejen állás. Úgy érzem, kettétörik a gerincem, nem bírom, többször le kell jönnöm. Megy a belső balhé (nem igaz, hogy nem bírod, na, gyerünk), visszamegyek, tartom, szemembe folyik az izzadság, szétcsúszik a kezem.
Majd álló pózok, instrukciók nélkül.
Prasant tanítása elképesztő. Minden mondata a vesémig hatol:
Kérd meg magad, az elmédet, a légzésedet, a testedet, hogy vegyen részt a gyakorlásban.
Kérd meg a gerincedet, hogy vegyen részt a pózban.
Alakítsd ki a vonalakat, a biomechanikai alapját az ászanának.
De a vonalak között és a vonalakon túl még nagyon sok minden van. Figyeld meg, hogy mi van ott. Mi történik? Mit tanulsz??

Amikor már az ötödik trikonászanában vagyunk, végre valami megtörténik.
Már nem erőlködök, a gerincbe lélegzek, figyelem a légzést, és létrejön a meditáció. Figyelek, lélegzek, vagyok, és nem vagyok. Valami másik állapot, más érzés, más tapasztalás.
Lassan vége az álló pózoknak, janu sirsasana a földön ülve.
Előre nyújtózok, lélegzek, és patakokban folynak a könnyeim, elázik a lábam és a szőnyeg.
Még soha nem éreztem ilyen mérhetetlen alázatot saját magam iránt. Még soha nem tudtam ennyire előre nyújtózni ebben a pózban, bele lazultam, nem akartam kijönni belőle.

Vége az órának, de folytatódnak a hatások és élmények bennem.
Sarokülés, addho mukka virászana – én tovább sírok. Nem rossz érzés, csak meghatódtam. Most valahogy másképp találkoztam saját magammal.

9 órától 12-ig saját gyakorlás. Úgy érzem, még az előző jóga hatásai tartanak, felszabadulnak korlátok, érzések jönnek – képtelenség így folytatni a gyakorlást.
Egy pihenő pózt választok, regenerálódás céljából. Pár perc múlva folytatom a gyakorlást, gondoltam. De olyan sok hatás ért, hogy bele aludtam teljesen.
10 órakor fölébredek.

Teljesen megszűnt minden körülöttem, nem is vettem észre, hogy Guruji megérkezett. Ülő pózokat gyakorol, amikor megpillantom.
Újra gyakorlok, de másképp. Úgy érzem, valamin áthatoltam, és időztem benne, ezáltal minden gyakorlat könnyen megy. Csend van, utána nincs kedvem megszólalni, szeretném megőrizni ezt a csendet.

4.9 250